Augusztus 1-ét 1992-ben nyilvánították a Szoptatás Világnapjának.
Miért is ünneplésre méltó a szoptatás és az anyatej? Lássuk a tényeket, érdekességeket:
- A legtökéletesebb, legkönnyebben emészthető táplálék a csecsemők emésztőrendszerének számára, mert tökéletes arányban találhatók meg benne az alkotóelemek.
- Az előtej (kolosztrum) immunanyagban bővelkedik, mely segíti a magzatszurok ürülését, és ezáltal az élettani sárgaság is enyhébb lefolyású lehet.
- A WHO ajánlása szerint az első hat hónapban a kizárólagos szoptatás ajánlott, majd megfelelő hozzátáplálás mellett folytatható a gyermek két éves koráig vagy még tovább. Az ajánlás oka, hogy egy hat hónapnál fiatalabb csecsemő emésztőrendszere nem áll készen más táplálék feldolgozására, és kb. két éves korában erősödik meg az immunrendszere annyira, hogy boldoguljon az anyatej védő hatása nélkül is.
- Csodálatos módon az anyatej összetétele mindig a csecsemő, kisgyermek igényeihez igazodik, bármely életkorban! Koraszülött babánál éppúgy, mint egy két éves kor feletti gyermek esetében! Az anyatej minősége soha nem romlik, nem lesz híg és elvizesedett, vagy kevésbé tápláló, mindig pont olyan, amilyennek lennie kell!
- Az anyatej megfelelhet egy komplett étkezésnek is, hiszen a szopás elején ürül a hígabb, szomjoltó tej („leves”), és később ürül a sűrűbb, laktatóbb tej („főzelék”).
- A szoptatás valóban véd egyes betegségek ellen, de ez nem azt jelenti, hogy az anyatejes babák soha nem lesznek betegek. Ám lényegesen kevesebbszer dőlnek ágynak ill. gyorsabb lefolyásúak ezen betegségek.
- A szoptatás csökkenti a gyermek hízási hajlamát. Ennek oka, hogy az igény szerint szopizható gyermek, baba maga jelez, ha éhes vagy szomjas és nm egy rajta kívül álló rend szabályozza ezen mechanizmusait. Annyit és akkor fogyaszt, amennyit és amikor szeretné.
- A szoptatás hatással van a fogazatra is, hiszen a szopómozgás „dolgoztatja” az arc izmait is, alakítja a fogazatot.
- Pszichés megközelítésben a szoptatással automatikusan teljesülnek a baba igényei: biztonságérzet, szoros testkontaktus, érintés, szemkontaktus, válaszkészség alakulása, melyek mind a kötődést segítik elő, nem beszélve az anyatejben megtalálható számos nyugtató hatású anyagról, melyek az édesanyára ugyanúgy hatnak, ezzel megkönnyítve a babára hangolódást és az éjszakai pihenést, visszaalvást. Tévhit, hogy az igény szerinti szoptatás biztosításával a baba elrontható! Épp ellenkezőleg: ezen igény biztosításával a babában megerősítjük a személyes lét érzését, hogy vesszük jelzéseit, megfelelően válaszolunk rá, erősítjük önállóságának fejlődését, hiszen saját, személyes teret kapott, melyben kiteljesedhet. Természetesen idővel átalakul a teljes odaadás, jönnek a kompromisszumok, határok kijelölései, de abban biztosak lehetünk, hogy a válaszkész gondozás a legkiteljesítőbb forma ahhoz, hogy a baba kiegyensúlyozott, harmonikus, önálló nagy gyerek és később felnőtt legyen!
- A szoptatás az egyik legkézenfekvőbb, leghatásosabb megnyugvást adó segítség újszülöttként, mikor a biztonságot adó, meleg, félhomályos, szűk kuckóból kibújik a zajos, hol hideg-hol meleg, fényes, tág külvilágba, majd később a nyugtalan éjszakákon, a fogzás fájdalmaiban, a szeparációs szorongás alatt azután a dackorszak nagyon nehéz időszakában, vagy egy-egy nagyobb esés, sebesülés szerzésekor, egészen addig, míg babának, gyermeknek és édesanyjának ez örömet okoz. A nagy átlagot nézve a babák, ha rájuk van bízva a döntés, két és négy éves koruk közt választják el magukat. Ahhoz, hogy a gondozás később is válaszkész és szeretetteljes maradhasson, a saját határainkat is ismernünk kell! Ha nekünk már teher a szoptatás, hosszabb ideje nem hoz már pozitív érzést, hanem épp ellenkezőleg, lépni kell, szeretettel és türelemmel kell a fokozatos elválasztáshoz fordulni!
- Nem mehetünk el a szoptatás édesanyára tett hatásai mellett: szülés után segíti a méh összehúzódását, csökken a mell- és petefészekrák esélye, sőt, a csontrák esélyét is csökkenti, és nem utolsósorban a kötődés kialakulását az anyában is megfelelően alakítja.
- Láthatjuk, hogy a szoptatás nem pusztán a baba megetetéséről szól, ez testi-lelki táplálék, mely hosszútávon fejti ki hatását! Egy természetes út, mely lehet, hogy kicsit nehezen követhető egy mesterkélt, rohanó világban, ám a bizonyos belső hangra hallgatva, és valódi segítséget igénybe véve kellemesen követhető, kis nyugalom-szigetet teremtve ezzel a babánknak és így magunknak is, ezáltal párunknak is.
- Természetesen nincs arról szó, hogy aki nem szoptat, rossz anya lenne! Ám ha nem szoptatunk, tudatosabb figyelmet kell fordítani a testkontaktusra, érintésre, összebújásra! Jó tudni, hogy a nők kb. 2-3 %-a képtelen a szoptatásra valamilyen fizikai rendellenesség miatt, ezért ha nem ebbe a körbe tartozunk, mégsem sikerül a szoptatás, érdemes lehet megkeresni az okát. A legfőbb problémát a helytelen információáramlás okozza, a tévhitek, a nem kompetens személyek tanácsai és a lelki hátterek. Ezen okok felderítésében segíthet pszichológus, szoptatási tanácsadó. éljünk ezzel a segítséggel!
- Végül, de nem utolsósorban szeretném felhívni a figyelmet egy fantasztikus kezdeményezésre.
Ezzel a jellel hívják fel a figyelmet egyes helyeken- legyen szó kár Állatkertről vagy egy közintézményről- hogy az szoptatás-barát helyszín! Sajnos, jelenleg Magyarországon nem igazán elterjedt, de összefogással és együtt dolgozva elérhetjük, hogy a szoptatást támogató helyszínek gyarapodjanak és a szoptatás végre egy elfogadott, akár ünnepelt, de semmiképp ne szégyellnivaló tevékenység legyen!
Ünnepeljünk együtt kedves Édesanyák!
VÁLTOZÁSOK A NŐBEN SZÜLÉS UTÁN
A nők többsége szeret rendezett, tiszta környezetben élni, sokan szeretnek főzni, meleg ebédet biztosítani férjüknek, vacsorával kedveskedni, miközben igyekeznek a legmegfelelőbb munkaerőként is helytállni. Felgyorsult világunkban ez elsőre nem is tűnik nehéznek, a nők egyre többet vállalnak magukra, egyre többet próbálnak bizonyítani, de mi a helyzet a várandósság alatt és legfőképp szülés után?
Mindenkinek más a motivációja a baba vállalására és mások az elképzelések is, milyen lesz az élet vele. Sokan gond nélkül végig dolgozzák a várandósság hónapjait. Persze a többség nem teheti meg anyagi megfontolásból, hogy a stressztől mentes hétköznapokat válassza saját maga és magzata érdekében, ennek ellenére nem ritka, hogy a kismama egyértelmű jelzést kap: ez egy MÁS-állapot. A túl korán nyíló méhszáj, sűrű pocakkeményedések, bármi olyan jelenség, ami a kismamát ágyba, pihenésre kényszeríti, mind a lecsillapodás, lecsendesedés, az új helyzet elfogadása felé tereli a leendő édesanyát. Ezért nem a legmegfelelőbb megoldás az „irodát áttenni az ágyba” és onnan dolgozni. Már pocakosan is van lehetőségünk felismerni, mekkora szüksége van ránk a babánknak, a figyelmünket óhajtja és ez fog tettekben is megnyilvánulni, miután kibújik. Saját helyzetünket könnyíthetjük meg, ha tudatosan készülünk erre a változásra, hogy másra kell 100 %-ban odafigyelnünk. Hiszen várandósság alatt a magzatra, saját testünk-lelkünk folytonos változásaira kell(ene) odafigyelni és átélni ezt a folyamatot, amely ezekkel a változásokkal jár. A várandósság hónapjai biztosítják azt az érési folyamatot a kismama számára, ami lehetővé teszi, hogy a pici babakibújása után könnyebben elfogadja, feldolgozza a szükségszerű lemondásokat, a változásokat. Szinte minden leendő anyán átfut a gondolat, miben lesz más az eljövendő élet, vannak elképzelések, mit hogyan fog csinálni, de általában minden másképp alakul, hiszen képtelenség előre pontosan leírni ezt a fajta ismeretlent.
Meglátásom szerint az ismeretlentől való félelem, az ismeretlennel való fokozatos ismerkedés már a várandósság hónapjaiban elkezdődik, a szüléskor csúcsosodik, majd utána ijesztően folyamatossá válhat. Érezhetjük azt, hogy nincs kontrollunk a történések felett, az irányítás- melyhez szeretünk oly makacsul ragaszkodni- kikerül a kezünkből, és azt hihetjük, ez baj. Pedig nem az, sőt!
Sajnos van egy hatalmas, kimondatlan nyomás a nőkön, egy nagy elváráshalmaz, melynek nagyon szeretnének megfelelni, ám ez képtelenség. Ideig-óráig működhet is akár, de a vége vagy nagyfokú kimerültség, összeomlás, vagy jó esetben a teljes megadás állapota, melyben az anya felismeri a VALÓDI szükségleteket és képes arra koncentrálni, amire VALÓBAN szükséges.
Rengeteg reklám, cikkek, celeb-interjúk szólnak a szuper-nőkről, akik tökéletesen teljesítenek, és sugározzák minden irányból, minden létező csatornán, hogy akkor vagy jó anya, ha ragyog a lakás, meleg ebéddel, vacsorával várod férjedet, a szülés utáni hat hetes kontrollra régi pompádban ragyogva mész és a kontroll utáni estén szexi démonként csalogatod ágyba hitvesedet. Gyermekedet be tudod illeszteni a megszokott életritmusodba, minimális változtatásokkal, de a régi életedet tudod folytatni, hisz gyermeked csak eszik-alszik. Sajnos ez a kép pont azt vonja meg tőled, amiről szól az anyává érés folyamata: az átalakulásnak folyamata van, amire meg kell hagyni az időt, bele kell jönni az új ritmusba, el kell fogadni tested-lelked teljes átváltozását, engedned kell az ösztönöknek felébredni, melyek a pontos, helyes irányt mutatják meg. Míg, ha próbáljuk elérni az elérhetetlen képet, a beavatásról és a csodás átalakulásról lemaradunk.
Valóban nem kell elhagynia magát egy nőnek, csak mert szült, de a sugárzott követelmény az, hogy nincs idő az átalakulásra, azonnal, minél hamarabb változz vissza a régi éneddé. Ez teljesíthetetlen! Senki nem lesz már a régi szülés után! Egy kis szemléletváltással megőrizhetjük önbizalmunkat, akkor is, ha nem egy hónap múlva, hanem 1,5 év múlva tűnnek el esetleg szerzett kilóink. A gömbölydedség, a kerek csípő, a telt mellek nagyon is nőies formák, egy vérbeli nő és egyben anya képét mutatja. Nem szabadna az újságok címlapján bájosan mosolygó sztáranyukák fotóiról leolvasni, mennyire nem tudunk megfelelni a követelményeknek!
Időbe telik, míg rendeződnek fizikai és pszichés elváltozásaink. Haza megyünk újszülöttünkkel és ránk szakad a felismerés: „tényleg itt vagyunk, az új család mi vagyunk, most mi lesz?!”
A ritkábbik eset, hogy csecsemőnk hosszabb ideig csak egyen-aludjon. Sok bab a kórházban valóban így működik, míg kipiheni a születés okozta fáradalmakat és vannak, akik veleszületett temperamentumuknál fogva csendesebb, nyugodtabb típusok maradnak, de gyakoribb, hogy a baba bizony nem röstell hangot adni igényeinek. Optimális esetben az anya válaszkésszé válik és képes megadni azt, amire babája természetes és normális módon vágyik: sok, szoros testközelség, éhség csillapítása, állandó jelenlét, folyamatos válasz a jelzésekre. Ha figyelembe vesszük, hogy az anyaság beillik 24 órás főfoglalkozásnak, rájövünk, hogy muszáj rangsort felállítani a feladatok közt. Az idő, melyet meg kell hagynunk magunknak a változásra, ugyanúgy jár a babának is. Kibújt a meleg, biztonságos, csendes helyéről ,mely 9 hosszú hónapig volt az otthona és most egy zajos, fényes, tarka, hol hideg-hol meleg világba érkezett, őrült nagy változás! Szüksége van anyukájára, aki kellemesebbé teszi az átmenetet mindkettőjük számára azzal, hogy míg megszokják egymást és a változást, akár megszűnhet a külvilág. A baba igényei közt szerepel vajon a tökéletesen ragyogó lakás? Aligha. Viszont szeretné, ha anyukája a lehetőségekhez mérten nyugodt és derűs lenne, nem agyonhajszolt és ideges, mert kimerült az állandó vendégjárástól és mert nem tud megfelelni a külső elvárásoknak. Jó, ha tudunk azonosulni belső hangunkkal, és véget vetünk annak, ami nem esik jól! Pihenjünk, ha alszik a baba, ne fogadjunk vendéget, ha nem akarjuk tiszta szívből! Nem tart ez az állapot örökké, ne aggódjunk!
Tudomásul kell venni, hogy egy újszülött 24 órás gondoskodást igényel. Nem tesz jót a korai kötődésnek, ha sokat van letéve a baba, ám pici baba mellett sem kell teljesen lemondani a takarításról. A gyermekágyas időszak után biztonságos technikával, megfelelő hordozóeszközzel hordozva könnyen megoldható a házimunka, így a feladat is ellátva, és a babát sem kell hanyagolni. Átélheti, hogy nem marad ki semmiből, az életbe született bele, tapasztalhat is sokat belőle. DE! A házimunka, főleg az első időszakban elég hátul szerepel a rangsorban.
Az étkezést könnyebbé tehetjük, ha lefagyasztunk készételeket már a várandósság alatt, így percek alatt tálalható a meleg étel.
Minden feladatnál, legyen szó takarításról, mosásról, bármiről, ne szégyelljünk segítséget kérni! Azt hiszem, ez kulcsfogalom, és ezt tanulni kell. Ugyanis a mostani nő-képbe -mikor a nők mindent meg tudnak oldani egyedül- elfelejtődik a segítségkérés művészete. Be kell tudnunk vallani, ha kimerültünk, elfáradtunk. Ha nem valljuk be és hajszoljuk magunkat tovább, már egyik területen sem tudunk elég jól működni és csak elégedetlen, csalódott érzésünket növeljük, melyből sajnos a baba is érezni fogja, hogy a harmónia rövid ideig vendég nálunk.
Természetesen nem végleg kell lemondani az élet ritmusáról, senkit nem buzdítok ara, hogy koszban éljen, szeparálódjon és éhezzen! Viszont kulcsfontosságú felismerni a valódi szükségleteket és megtanulni kompromisszumokat kötni. Minden cselekedetünkkel egy mintát adunk apró utódunknak, jó odafigyelni, mit közvetítünk felé! Ne feledjük, az első időszak a legsérülékenyebb a kötődés kialakulása szempontjából, az első hat hónap – és még utána sokáig, de már másképp- a szoros együttlét időszaka. Majd ahogy egyre inkább képes kifelé fordítani figyelmét, egyre nagyobb szeleteket képes bekebelezni a világ tortájából, úgy tudunk mi is egyre több időt szánni a külvilágra, a babával együtt.
Nézzük, mi a helyzet a párkapcsolattal?
Párunk is átmegy a már említett érési folyamaton, de jellemzően inkább a szülés után. Optimális esetben a várandósság folyamatába is bevonódhat az apa, akár a mindennapos pocak-simogatásokkal, mese olvasással, akár az orvosi vizsgálatokra kíséréssel, majd, ha mindketten úgy akarják, a szülés-születés csodás, fájdalmas óráiban is részt vesz. Minden férfinak eltérő mennyiségű időre van szüksége, hogy feldolgozza az elkerülhetetlen változásokat, mind a saját életkörülményeiben, mind párja testében-lelkében., és tudomásul kell vennie, hogy egy időre kiszorult az első helyről. Teljesen normális, ha az apa féltékenységet érez, ezek a kellemetlen érzések csökkenthetők, ha a kommunikáció működik a felek közt és meg tudják beszélni a felmerülő érzéseket. Mindkét félnek nyitottnak kell lenni, megértőnek és elfogadónak, nem várható el, hogy a nő egyedfül álljon helyt a baba körül és a párkapcsolatban is őrizze a lángot. Erősíti a kapcsolatot, ha a felek tudják vállalni egymás előtt pozitív és negatív érzéseiket.
Nem jó ráerőltetni párunkra a babával való foglalkozást, ha ez nehezére esik az elején, ám ez nem jelenti azt, hogy ne kérhetnénk segítséget tőle a fürdetéshez, pelenkázáshoz, altatáshoz! Sőt! Kérjük is segítségét, csak ne tegyük kötelezővé! Ne akarjunk neki is bizonyítani, minden bizonnyal szívesebben fog segíteni, ha látja, szívesen osztozunk a feladatokon, a közös élet bonyodalmaiban, főleg, ha ennek kevésbé házsártos, nyugodtabb feleség az eredménye.
Ha úgy érezzük, az éjszakázások, kialvatlanság, egyéb teendők eltávolítottak egymástól, szakember segítségét is igénybe vehetjük, aki segít felismerni és kijavítani a meghibásodott kommunikációs rendszert.
Ugyanez vonatkozik a szexuális életre is. Ha úgy érezzük, a szex szót már az értelmező kéziszótárban kell keresni, szintén segíthet szakember, de áldásos hatása van az összebújásnak minden kötelezettség nélkül, pici becsempészett romantikának a hétköznapokba. Udvarlás, virág mindig jól esik esetleg megcsorbult önbizalmunknak, ezt jó megbeszélni párunkkal is! Dolgozni kell az elfogadáson mindkét félnek, akár testileg, akár lelkileg érezzük nehéznek a szexuális érintkezést. Ne feladat legyen a szeretkezés! A testi regenerálódásban segítségünkre lehet az intimtorna, a lelki formálódásban pszichológus, önbizalom növelő tréning, más hasonló érdeklődésű anyákkal való ismerkedés, beszélgetés.
A fogyókúra elkezdése nem tiltott szoptatás alatt, ahogy a mozgás sem, de jó, ha ennek mértéke nem lépi túl az optimális határt.
Tehát, mint látjuk, a baba vállalása elkerülhetetlen változásokkal jár, melyek feldolgozása sokszor nem könnyű. Sokat segíthet, ha már várandósság alatt tudatosan készülünk ezekre a változásokra, ne érjen meglepetés! Ezen felül trenírozzuk magunkat az elfogadásra, nyitottságra, rugalmasságra és tanuljunk meg segítséget kérni, kompromisszumokat kötni! Az első és legfontosabb dolog a baba igényeinek kielégítése, és az anyáé, akinek igénye a pihenés, megértés, türelmesség. A későbbi kiegyensúlyozott szülő-gyerek kapcsolat érdekében ajánlott az első időszakot szoros együttlétben, válaszkésszé fejlődve tölteni.
A tökéletességet felejtsük el, a maximalizmust tegyük kicsit le!Nem lehet szuper-anya senki attól, mert minden tökéletes benne és körülötte, hisz ilyen nincs is, bármennyire is ezt próbálja elhitetni a külvilág! Ez egy hamis kép, melyet ha magunkévá teszünk, gyermekünkbe is átültetjük az elérhetetlen tökéletesség utáni vágyat, ami nem vezetne jóra, hisz ebben képtelenség működni.
Persze, ha valakinek jól esik és tudja működtetni feladatait csecsemője mellett és nem megy a baba és saját élete rovására, tegye bátran, ám akinek nem ez az igénye, nem akar, nem tud megfelelni a hatalmas elvárásoknak, ne érezze magát csökkent értékűnek!
Az ’elég jó anyaságra’ kell törekedni! Az elég jó anya pedig megértő, biztonságos, elfogadó, meleg, ösztönös. Az tudja ezt megadni babájának, aki saját maga felé is így működik. Márpedig a külső elvárásoknak való megfelelési kényszer eltávolít magunktól, nem vezet jóra. Próbáljuk meghallani saját, belső hangunkat, ne a bulvár sajtóét, anyósét, szomszédét, és találjuk meg azt a rendszert, amiben képesek vagyunk nyugodtan, kiegyensúlyozottan működni anyaként, nőként egyaránt! Hogy ez kialakuljon, idő kell, amit adjunk meg magunknak, babánknak, párunknak egyaránt!
Erre van szükségünk az anyaság kezdetén és után is, ezt a rendszert megtalálva lesz jó hangulatú traccspartink pizzát majszolva, kacagva barátnőkkel, romantikus esténk párunkkal, harmonikus kapcsolatunk babánkkal.
BESZÉLGESSÜNK MAGZATOM - A KAPCSOLATANALÍZIS JELENTŐSÉGE
Az anya nem csak a testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel. (Kodály Zoltán)
Talán már egyre több várandós kismamához eljutnak az információk az anya-magzat kapcsolatanalízisről és annak hatásairól.
De mi is ez?
Egy módszer, melyet Hidas György és Raffai Jenő dolgoztak ki 1996-ban. Egy módszer, ami közelebb hozza egymáshoz az anyát és a babát, egy lehetőség, ami megkönnyítheti az anyává válás folyamatát, könnyebb szülést eredményezhet, segít felismerni és tudatosítani olyan nehézségeket, melyek a megszületés után befolyással lennének gyermekünkkel való kapcsolatunkra, vagy hatással vannak várandósságunkra, és nem utolsósorban segít felderíteni és felismerni önmagunk előtt is rejtett érzéseinket.
Természetesen egyaránt hatással van babára és anyára. Az anyának mélyítheti önismeretét amellett, hogy a fennálló kétoldalú kommunikáció miatt anyai érzései már a korai időszakban kifejlődhetnek, tudatosabbá teszi a folyamatot, mely alatt nőből anya lesz, a baba pedig boldog az intenzív kapcsolódás, a rá irányuló tudatos figyelem miatt. Hisz ő az első perctől kezdve él, érzékei hamar kifejlődnek, hall, érez, tapint, ingereket dolgoz fel, jelzéseket küld, válaszol, LÉTEZIK! Minden külső-belső információ eljut hozzá, szűretlenül, a maga nyers valójában és ezek feldolgozásában segíthetünk neki azzal, hogy biztosítjuk magzatunknak a figyelmet, felkészítjük a rá váró vizsgálatokra, éreztetjük vele, hogy nagyon fontosak az ő érzései, és már most gyakoroljuk a ráhangolódást, megismerését. Az ember társas lény, szeret beszélgetni, szereti, ha meghallgatják és jelzéseire van reakció. A picike magzat ugyanilyen! Vágyja a figyelmet, az információk megosztását, boldogan részt vesz mindenben a maga módján: hallgatva, figyelve, érezve, jelzéseket adva. Emellett anyukája minden rezdülését érzi, osztozik az ijedtségben, félelmekben, szorongásokban, de a boldogságban, örömökben is, így jól érzi magát, ha anya is és feszeng ő is, ha anya ideges, stresszes. A kapcsolatanalízis során megtalálhatja lelki békéjét az édesanya, rátalálhat a megoldásaira, válaszaira, és ez a belső béke a kisbabára is kifejezett jó hatással van.
A kapcsolatanalízises babák nyugodtabbak, kommunikatívabbak, születésük gyorsabb, könnyebb, lelkiállapotuk kiegyensúlyozottabb.
Természetesen nagyon jó hatással van a babára, ha édesanyja simogatja a pocakját, szólítja magzatát a mindennapokban, de a kapcsolatanalízis során történő kapcsolatfelvétel intenzívebb, intenzívebbek lehetnek az érzelmek, érzések, képek, emlékek jöhetnek fel az anya múltjából, tudatalattijából, születéséről, melyekkel dolgozni kell. Plusz pozitív eleme, hogy abban az 50 percben csak kettejükre figyelnek, nincs figyelemelterelő házimunka, bevásárlás, rohanás. Ezen a mentális úton segítséget lehet nyújtani fizikális problémákra is: pl. idő előtti pocakkeményedések, méhlepény öregedése, faros baba befordítása, magzatvíz-mintavételre fel lehet készíteni, stb. DE! Ez nem varázslás és mágia! Az anyának a munkája nem maradhat ki a kapcsolatanalízis során. Soha nem az anya helyett dolgozunk, hanem az anyával! Az okok feltárása probléma esetén és a mentális síkon való beavatkozás hozhat együttesen eredményt.
A kapcsolatanalitikus támogatója ennek a csodás belső folyamatnak, segít megtalálni a rejtett erőforrásokat, segít a felismerésekben, aktívan figyel az édesanyára, kíséri őt az útján egészen a szülésig.
Mivel a kapcsolatfelvétel során nem pusztán a babával, hanem a méhvel is felvesszük a kapcsolatot, ez a módszer segítséget nyújthat inszemináció előtt vagy akár vetélések, sikertelen teherbeesés esetén, ha alapos kivizsgáláskor semmi fizikai eltérést nem találtak.
Hogyan történik ez a gyakorlatban?
Általában hetente egy alkalommal, 50 perces órákon zajlik a kapcsolatfelvétel, a kismama jelentkezésétől kezdve -akár az első héttől- a szülésig. A legelső egy-két alkalom az ún. első interjú, ami egy alapos beszélgetés, ismerkedés, majd ezt követően a többi órán a kapcsolatfelvétel már jelentős részt kap. A kapcsolatfelvétel relaxált állapotban történik. A szülés előtt, a 37. héttől egy intenzívebb szakasz, a szülésre felkészítés történik, mely segíti a szülés folyamatát és az elengedést. Szülés után van még egy, az utolsó találkozó.
Anyukák beszámolói alapján tudjuk, hogy a kapcsolatanalízises babák megszületésük után is igénylik a kommunikációt, így éberen figyelnek és „követelik” a nekik járó oly jogos figyelmet.
Szerencsére ma már képzést is tartanak szakembereknek, hogy egyre több helyen juthassanak ezen segítséghez a várandós kismamák. Jelenleg magam is a színvonalas képzés hallgatója vagyok, melynek keretén belül én is adhatok kapcsolatanalitikus segítséget a hozzám forduló kismamáknak, természetesen supervízori megbeszélés mellett.
Szeretettel várom a jelentkező kismamákat Zuglóban, időpont egyeztetés szükséges!
Meglepően sokszor merül fel az emberekben, hogy a hosszú távú vagy 1-1,5 éven túli szoptatás ugyanúgy zajlik, mint pár hetes-hónapos korban. Mint előző cikkemben is írtam, a szoptatás milyensége egy változó, mindkét fél igényeihez alkalmazkodó folyamat, melyben a teljes rendelkezésre állástól, teljes odaadástól fokozatosan elérünk a kompromisszumokig, leválásig. A gyermek növekedésével, fejlődésével egyre inkább csökken az igénye a szoptatásra, de ez többnyire nem hirtelen, egyik napról a másikra következik be, bár erre is van példa. A szopási igény egy velünk született ösztön, amit kinövünk. Nagyobb gyermeknél többnyire elalváshoz, betegség idejére, félelem, frusztráció okozta problémánál jelentkezik az igény, majd szép lassan ezen okok fennállásakor sem igényli a szoptatatást. Teljesen normális dolog, ha a 2-3 éves gyerek ilyenkor is mellen alszik el, nyugszik meg, lábadozik. A korán elválasztott gyerek sem nőtte ki a szopási igényét, az jelentkezni fog egy más formában. Nagyobb korban lévő cumi használata mi sem jobb példa erre, vagy az alvós rongy, párna csücskének simizése, stb. Tehát az egyértelmű, hogy a 2-4 éves korosztálynak is még bizony szüksége van segítségre alváshoz, megnyugváshoz, stb. A legtermészetesebb megoldás, ha a gyermek a legszorosabb testközelséget kapja, nem beszélve az anyatej mindenkor tökéletes összetételéről! Egyik legnagyobb tévhit, hogy az anyatej összetétele az idő múlásával romlik. Szemernyit sem romlik, sőt! Bizonyos immunanyagok emelkednek is benne és egészen a szoptatás végéig a gyermekhez alkalmazkodik az összetétele, nem vizesedik el, nem válik kevésbé táplálóvá.
Most idézek a La Leche Liga honlapján található ajánlásokból:
Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége azt mondja: „A gyermekorvosoknak és szülőknek tudatában kéne lenniük, hogy a kizárólagos szoptatás biztosítja kb. 6 hónapos korig a gyermekek optimális növekedését és fejlődését és folyamatos védelmet nyújt a hányásos és légzőszervi fertőzések ellen. A szoptatás folytatódjon legalább a gyermek első életévéig vagy ezen túl, mindaddig, amíg ez a gyermek és az édesanya számára is kívánatos. Nincs felső határa a szoptatás időtartamának, és semmiféle bizonyíték nincsen arra nézve, hogy a 3 éves korig vagy az azon túl tartó szoptatás bármilyen pszichés vagy fejlődési sérülést okozna.” (AAP 2005)
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint „a csecsemőknek kizárólagos szoptatásra van szükségük életük első 6 hónapjában ahhoz, hogy az optimális növekedést, fejlődést és egészséget elérjék. Ezután, ahhoz, hogy táplálkozási szükségleteik ki legyenek elégítve, a csecsemőknek megfelelő és biztonságos kiegészítő táplálékot kell kapniuk, miközben a szoptatás folytatódjon két éves korukig vagy azon is túl.”
Természetesen, mint mindenben, itt is előfordulnak szélsőséges állapotok, mikor más az általában tudatalatti motivációja a szoptató anyának, de ennek meg van a pontos lelki oka, és szépen kirajzolódik az anya múltjából, gyermekkorából. DE! Ez alapján nem általánosíthatók a hosszan szoptató anyák!
Ha hagyjuk a gyermeket magától elválasztódni, az bizony több ideig tart általában, mint amit a tankönyvek vagy új, divatos irányzatok előírnak normálisnak a befejezés időpontját tekintve, mert az ősi program szerint ez a 2-3-4 év teszi a gyermeket megfelelően éretté arra, hogy a nagyvilágba kimerészkedhessen egyedül, önállóan, felvértezve mindennel, ami kell. Hiába a civilizáció, modern élet, felgyorsulás, pörgés, új és modern „szabályok”, a kezdeti, ősi, evolúciós mintát, ezt az ősi ösztönt a születendő gyermek fejében nem lehet átírni. Így ők e szerint jönnek a világra. Egy ösztönnel, amit majd kinőnek. Ez nem jelenti- mint ahogy már rávilágítottam előző cikkemben is-, hogy nem lehet ebbe a folyamatba beavatkozni! De, bele kell, ha az anyának már terhes ez az adás! De lehet fokozatosan, szeretettel úgy elválasztani babát, hogy ne sérüljön benne és más módon elégülhessen ki az attól még megmaradó igénye.
A régi időkben nem volt kis korkülönbség a testvérek közt. Átlagosan 4 év korkülönbséggel jöttek világra a testvérek, nem véletlenül. Mivel a természet tökéletes rendje mindent megold, fogamzásgátló tabletta nélkül is szabályozva volt a születés, a nagyon gyakori szoptatásnak köszönhetően.
Másik félelem, hogy a közösségbe kerülő gyermeknek hátrány a szoptatás! Nem lehet akadálya a szoptatásnak a közösségbe kerülés! Számtalan gyermek jár pici kora óta bölcsödébe és nagyon szépen beszokik ő is, semmivel sem nehezebb beilleszkednie, mint nem szoptatott társának! Alkalmazkodik az új körülményekhez, nem” anyámasszonykatonája”, vagy ha mégis félénk, félősebb, nagy hiba volna szoptatás számlájára írni, hiszen egy ember személyiségét rengeteg dolog befolyásolja, kezdve a veleszületett temperamentummal! Hihetetlen jó megnyugvás, feltöltekezés egy nehéz nap után, mikor egész nap, vagy fél napot anya nélkül kellett lenni, egy nagyon szoros testközelség, szoptatás. Senki nem érezheti magát hátrányban, csak mert dolgoznia kell! Rengeteg szoptató anya jár be a munkahelyére! A beilleszkedés folyamatát pedig inkább könnyítheti, mint nehezítheti a szoptatás megléte, de természetesen ezt sok minden befolyásolja még, pl. ha az anyának bűntudata van attól, hogy a gyermek bölcsis lett, ő meg dolgozik, máris a megtörik a kép, ha szoptatja, ha nem.
A szilárd táplálék elfogyasztását sem befolyásolja a szoptatás nagyobb korban. Sok gyermek nem kezd el mást enni anyatejen kívül 6 hónaposan, mert nem érett meg rá. Ennek a fajta érettségnek is több jele van, melyre jó volna odafigyelni, mert ha a gyermek még nem áll készen, mi mégis erőltetjük, végül idegességünkben kiborulunk, nem a kellemes élményeket fogja az étkezéshez kötni, ez pedig tovább gyűrűzhet. A WHO ajánlása szerint a más táplálék és anyatej megoszlása 30-70% egy éves korban. Vannak olyan szakaszok a gyermek életében, pl. fogzás, betegség, a világ megismerésének egyre erősödő vágya, mikor nem fogyaszt annyi szilárd ételt, de az anyatejet lelkesen fogadja, míg olyan időszakok is vannak, mikor átmenetileg elutasítja az anyatejet, kevésbé igényli azt, de tömi magába a szilárd ételt. A szoptatás és más ételek fogyasztása semmiképp nem zárja ki egymást! Ha sikerül elvonatkoztatnunk attól, hogy a szoptatás nem egyenlő az evéssel és elfogadjuk, hogy más funkciói is vannak, felismerjük, hogy azért, mert a gyerek mellen nyugszik meg valamiféle nagy baj esetén, attól még tudni fog enni naponta öt alkalommal a családi asztalnál ülve. Nincs szó arról, hogy egy 2-3 éves gyerek napjában 10-szer szopna!
Ne feledjük el, hogy a gyermekek nem feltétlenül a fejünkben élő képnek és a külvilág által diktált elvárásoknak felelnek meg, hanem egyedi személyiségként, saját igényekkel, veleszületett tulajdonságaival együtt működnek, ők így tökéletesek és nagyon boldogok, ha a szüleik ezt elfogadják! Minden gyermek egyedi és más, ezért semmiképp nem lehet szentírás a szoptatás befejezésének előírt dátuma! Ugyanúgy normálisnak tekinthető a 17 hónapos gyermek szopási igényének befejezése, mint a 28 hónapos gyermek szopási igényének megléte. Ahogy bűntudat keltőnek érzik egyes anyák, ha valami miatt nem sikerült a szoptatás (hozzá teszem, a nők kb. 8%-a képtelen a szoptatásra fizikális ok miatt, a többi nő sajnos nem jut el a megfelelő információkhoz, téves segítséget kap) és akár depresszióig is fajulhat az érzés, úgy a természetes elválasztás útját választók is hihetetlen stressznek vannak időnként kitéve döntésük miatt. Nem ritkán bélyegzik őket perverznek, de minimum lelkileg, pszichésen betegnek, próbálják elhitetni velük, mekkora hibát követnek el, és hogy nem a gyermek igényeiről van szó, hanem a sajátjukról és nem engedik a gyermeket fejlődni. Ezek nagyon súlyos megbélyegzések és megtévesztőek, hiszen ezeknek a gyermekeknek semmi probléma sincs a pszichés fejlődésükkel, nagyon magabiztosak, önállóak, erős stabil alappal rendelkeznek. Persze egy szoptatott gyermek is lehet kóros lelki állapotban, és lehet függő, depressziós, szorongós nagyobb korában, de ezt hiba lenne a szoptatásra visszavezetni! Sok más területet kell átnézni ahhoz, hogy kijelenthessünk bármit egy ilyen ügyben.
A lényeg abban rejlik, hogy mindenki megtalálhassa a saját egyedi útját a családjuk megfelelő működéséért, hogy harmóniában, kiegyensúlyozottan élhessenek egymással! Ehhez kiváló segítség a hosszú távú szoptatás, de nem az egyetlen társ ehhez! Nincs egyetlen követhető út, nem is lehet, hisz az egyediség megélése, megtartása, hogy tudatos, felelős lények vagyunk, pont azt a fajta rugalmasságot kéri, mely elengedhetetlen az emberi élet leéléséhez! Önismeret, érzelmi tudatosság nélkül- bármilyen utat is választunk- fogunk nehézségekbe ütközni!
Ha képesek vagyunk a gyermek igényeit, a magunk és párunk igényeit felismerni, és azt összhangba hozni, nem hozhatunk rossz döntést! Ehhez viszont ki kell szűrni a külvilágból érkező töménytelen mennyiségű információt, ami nagyon nehéz! Ha egy Anya tudna kommunikálni a benne élő Ősi Anya hangjával, az ösztönös-természetes hanggal, nem számítana mit mond a szomszéd, az orvos, vagy akár én, hanem a gyerekre, saját magára fókuszálva, együtt lüktetve ezzel a tudással tudna lépni. Ez egy mindenkiben lévő tudás, amiről nem tudjuk, hogy tudjuk. Ha kapcsolatba kerülnénk ezzel az ösztönös hanggal, nem mondaná ezt: „Válaszd el, már elmúlt egy éves, kicsúszol az időből, örökre rajtad fog csüngeni!”, vagy:”Hagyd csak nyugodtan, az a normális, ha magától hagyja abba!”. Nem, az igazi hang azt fogja mondani: „Tudod, mit akarsz, tudod, mit akar a gyermeked, tudod, mi az, ami mindannyiótoknak megfelel, cselekedj hát ennek megfelelően!” Ez hihetetlen stabilitást és erőt ad nem csak az anyának, hanem ezáltal a gyermeknek is! Míg ha külső nyomás hatására cselekszünk, magunkat elnyomva, nem fogjuk jól érezni magunkat a bőrünkben, így a gyermek sem. Jön a bűntudat, lelkiismeretfurdalás és társai, melyek már képesek gerjeszteni önmagukat és önmagunktól egyre távolabb sodorni. Ezt nem szabad hagyni! Annak pontos oka van, ha ilyen érzéseink vannak, de ezek eredetéről nem most fogok írni.
Végezetül az együttalvásról:
Azt hiszem merész kijelenteni, hogy az együttalvás veszélyes lenne. A legjobb légzésszabályzó együtt aludni a babával- mondanom sem kell, azokban az országokban, ahol az együttalvás természetes megoldás, nem ismerik a bölcsőhalál fogalmát- de persze pár szabály betartása szükséges hozzá! Pl. ne aludjunk együtt a babával, ha valamelyik szülő alkoholt vagy kábítószert fogyasztott, nem kell teli rakni az ágyat súlyos ágyneműkkel, vegyük figyelembe, hogy ha mi melegítjük a babát, nem kell annyira felöltöztetni, mintha egyedül aludna, ne legyen süppedős az ágy, vagy olyan, ahova a baba beakadhatna, beszorulhat a feje és persze ne tegyük ki szélre, ha ott leeshet, legyen elég nagy az ágy a forgolódások végett.
Erről most többet nem írok, de fontosnak érzem elmondani, hogy az együttalvás kérdése is döntés, melyben optimális esetben az összes résztvevő „nyilatkozik” róla és úgy alakítják ki az alvási szokásokat, mely mindenkinek jó!
Összegzésképp: nincs jó anya, nincs rossz anya! Elég jó anya van, aki figyel, tanul, válaszol a jelzésekre, kommunikál, ad és kap folyamatosan, határt szab, enged, rugalmas. Ez igaz arra az anyára is, aki 3 éves gyermekét is szoptatja és igaz arra is, aki ugyan nem szoptat, de maximális érzelmi biztonságot tud nyújtani gyermekének más módon. Ez mindennek a mozgató rugója!
A HOSSZÚ TÁVÚ SZOPTATÁS
Mikor megérkezik az újszülött, talán nem is kérdés, a szoptatás kellemes-rögös útját választjuk-e.
Valószínűleg szembesülünk az érzéssel, vággyal, hogy de jó lenne még a saját testemből táplálni! Hiszen a megszületéséig is ezt tettük, csak akkor a méhlepény segítségével. Most is megadhatjuk a közelséget, de ez már egy más minőség. Bőr a bőrhöz ér, szemkontaktust lehet teremteni, hallatszik a szívverés, mely szintén emlékeztet a méhben eltöltött időre. Természetes, ha kisbabánk folyamatosan erre a szorosságra vágyik és állandóan cicin szeretne lenni. Egy újszülöttnek tulajdonképp két kívánsága van: testközelség és cici. A szoptatás egyáltalán nem csak az éhség megszüntetéséről szól,jóval több funkciója van! Fáradtság, nyűgösség, egyedüllét, zavarodottság, fájdalom, félelem, stb. esetén azonnali segítséget tud nyújtani! Ilyenkor nem számít, mikor evett utoljára! Lehet, hogy 5 perce az éhség miatt sírt, de most megébredt és megijedt, hol van Anya, így újból a cicin nyugszik meg teljesen, mind a szopómozgás hatására, mind az Anya illata, mind a tej illata és a tejben található nyugtató és fájdalomcsillapító anyagok hatására. Ezt nem lehet pótolni! Ha megpróbáljuk cici nélkül nyugtatni, altatni, észrevesszük, hogy így sokkal tovább tart. Bizony, nem ritka egy újszülött esetében a napi 12-15 szopi sem! Azt kérdezzük, hogyan kivitelezzük?! Kis kreativitás és rugalmasság, szerető, támogató családtagok, rokonok megléte nem árt! Pl. kendőben kiválóan lehet szoptatni!
A babák nagyon szeretnek komfort szopizni és jó, ha ezt a lehetőséget megadjuk nekik! Tehát a cici kérésének sokszor nem az éhség az oka, ezért ne ijedjünk meg, hogy kevés a tej, azért akar állandóan cicin lenni a baba!( ha termelődik elég pisis-kakis pelus, valószínűleg nincs erről szó!)
De mi a helyzet később?
Sajnos, a mostani elterjedt nézetek szerint nagyon gyorsan ajánlott önállóvá válnia egy gyermeknek! Akár az egyedül el- és visszaalvást nézzük, akár az önmegnyugtatást, önálló evést, stb. Ezzel csak az a baj, hogy a gyerekeknek senki nem szólt az új rendszerről, ezért ők az ősi szokással, programmal a fejükben jönnek a világra és nem esik jól nekik a hirtelen és korai elválasztás, anyamelltől, közös ágytól. A babáról, gyermekről való szoros gondoskodás nem ér véget 6-12 hó múlva, mikor már eszik mást is, és tud mászni-járni. Ilyenkor nagyon nagy szükség van még a testközelség megadására, de már nagyfokú rugalmassággal kezelve, hiszen egy távolodás kezdődik már, amit engedni kell. Viszont, ha visszakívánkozik töltekezni, engedjük meg, így magabiztosabban folytathatja az útját, mikor megint kikívánkozik ebből a szorosságból! Évekről beszélünk, mikorra a gyermek megérik tartósan az önálló életre! Pár hónapos csecsemőt nem lenne szükséges- de még az egy évest sem- a saját ágyába szoktatni külső nyomás hatására, ha a főszereplők (szülők és baba, testvérek) amúgy jól érzik magukat ebben a helyzetben! Az sem a legjobb megoldás, ha a gyermek kommunikációs csatornáit megnyirbálva leszoktatjuk a jelzőrendszer rendszeres és rendeltetésszerű használatáról egy pár alkalom sírni hagyással.
Ugyanez igaz ’a szoptatást mikor hagyjuk abba’ kérdésre. Akkor, mikor valamelyik fél be akarja fejezni saját érzésétől vezérelve és nem külső nyomás hatására! A szoptatás iránti igényt is szép lassan, fokozatosan növik ki, ahogy enni is megtanulnak, a pelust WC-re cserélik, egyedül vetkőznek, öltöznek idővel. Nagyon sok ovis korú gyermeket látni cumival szájában, mely normális és elfogadott, ám, ha egy három éves gyermekről derül ki, hogy ő a szopómozgást anyja mellén végzi és nem cumival, nyomban összedől a világ az ámulattól, esetleg szörnyülködéstől!
A nagy átlagot nézve 2 és 4 éves kor között választják el magukat a gyerekek, 1 éves kor alatt ritka. Egy 2 éves gyermek valóban elég nagy már, de épp bekerül a dackorszakba, rengeteg új élmény éri, melyek feldolgozásához egyedül még éretlen lehet, egyre többet követel a világ, minden tele van szabályokkal, de ahhoz még kicsi, hogy mindezzel egyedül birkózzon meg! Ha édesanyjának nem terhes, nyugodtan csillapíthatja fájdalmát a mellével, altathatja el, nyugtathatja meg, bújhatnak össze így esténként elalváskor! Képes egy gyermek azt mondani, jelezni, hogy nem kér többet vagy most nem így akar elaludni, hanem máshogy és ennek az időpontját sajnos nem tankönyvek és pszichológusok fognak megmondani, nem is a védőnő, gyerekorvos, hanem a gyerek maga, aki pontosan tudja mikor érkezett el számára az idő! Persze, ha édesanyja szerint ez az idő előbb jött el, kompromisszumokkal egymáshoz csiszolható a két elképzelés, de önkényesen, tekintélyelvekkel felfegyverkezve nem a legjobb megoldást választjuk!
Sokszor az az elképzelés, hogy anya otthon ül a két-három éves gyerekkel és minden nyekkenésre ugyanúgy rögtön cicit ad, mint újszülött korában. Pedig ez már ilyenkor egy más forma, sok kompromisszum van benne, és egymáshoz alakulás. A folyamat vége ugyanaz lesz, előbb-utóbb cici nélkül fog megnyugodni és elaludni, csak nem mindegy az időzítés! Ahogy koraszülés esetén is mindennap számít a baba érettsége miatt, ugyanez a mellen töltött időre is igaz. Nem káros a hosszú távú szoptatás, sőt! De csak akkor működik jól, ha mind az anya, mind a gyermek igényei, érzései figyelembe vannak véve! Nem használ a gyereknek, ha úgy szoptatjuk, hogy közben minden idegszálunk megfeszül, mert már nem jó nekünk az adás e formája és ugyanúgy nem tesz jót az adás, ha a gyermek már nem igényli, de ezt nem vesszük figyelembe és ráerőltetjük ezt. Ezen jelek észrevételéhez tudatosság és önismeret szükségeltetik!
Ahogy az elején megbíztunk a baba jelzéseiben, később is hagyatkozhatunk erre bátran! Természetesen beavatkozhatunk a folyamatba, ha már nekünk nem felel meg a szoptatás, de meg van a módja a fokozatos, szeretetteljes leszoktatásnak, melyben nem sérül a gyerek! És nézzük meg, miért akarjuk a leszoktatást? Ha a szomszéd néni, anyós, védőnő, stb. buzdít erre a saját védelmünk érdekében, miszerint meg akarnak védeni minket saját gyermekünk túlzott kötődésétől, az nem helyes motiváció! Kedvesen mosolyogva köszönjük meg a „jó tanácsot” és magunkat erősítsük meg mantrákkal: „én tudom, mi aj ó a gyermekemnek, ismerem az ösztöneim hangját, belső hangom útmutatása helyes!” És hallgassuk meg, mit mond a belső hangunk!
Tehát a kulcsfogalmak: a két fél igénye, önismeret, rugalmasság, nyitottság, bizalom magamban és a gyermekemben egyaránt! Ugye, ebből látszik, hogy ez egy olyan tevékenység, melyben mindkét fél ugyanannyira van benne, jelzések jönnek-mennek oda-vissza, kérdések-válaszok, megfigyelések, egymástól függetlenül nem lehet döntéseket hozni ebben! A gyerek véleménye ugyanúgy számít, mint az anyáé, és fordítva! Tökéletes kettős kapcsolat ez, melyhez szükségesek a fentebb említett kulcsfogalmak!
KUTATÁSRA KERESEK HOSZÚ TÁVÚ SZOPTATÁSBAN JÁRTAS ÉDSANYÁKAT! FELTÉTEL: MIN. 18 HÓNAPOS KORIG SZOPTATÁSA EGY VAGY TÖBB GYERMEKÉNEK.
KÉRDŐÍV KITÖLTÉSÉVEL MÉREM ÉS KERESEM EZEN ANYÁK ÉLETÉBEN A KÖZÖS PONTOT, MÚLTJÁT VIZSGÁLOM, GYERMEKKORT, PÁRKAPCSOLATOT, GYERMEKÜK VISELKEDÉSÉT, SZEMÉLYISÉGÉT, SZOPTATÁSI MÚLTAT, STB. KIK AZOK, AKIK EZT AZ UTAT VÁLASZTJÁK ÉS MIÉRT?
Mikor felmerül a kérdés, adjunk-e már valami plusz táplálékot a babának, fontos átgondolni a menetet!
Mikor, mit és mennyit és miért adjunk?
A WHO ajánlása szerint az első félévben kizárólag anyatejes táplálás a javallott, nem véletlen. Bizonyított tény, hogy egy hat hónaposnál fiatalabb csecsemő emésztőrendszere nem áll készen más táplálék megemésztésére, gyakoribbak az allergiás állapotok. Sajnos a helytelen információáramlás következtében még az egészségügyi dolgozók közül is sokan az elavult adatokra hagyatkoznak és buzdítják a szülőket a 4 hónapos csecsemő hozzátáplálására. Indoknak fel szokták hozni a túl kicsi vagy túl nagy súlyt, a még nem átaludt éjszakákat, és az anyatej kevés vastartalmát. Az anyatejben valóban kevesebb a vas, mint pl. a tápszerben, viszont sokkal jobban felszívódik! Az átaludt éjszaka nem az elfogyasztott mennyiségen, kalórián múlik, hiszen a 4-6 hónapos korban a fejlődés egyéb elemei miatt igen gyakoriak a zaklatott éjszakák, melyeknek nincs köze az éhséghez! A szeparációs szorongás kezdete, a mozgásfejlődés újabb szakaszai és a fogzás képes nehéz éjszakákat okozni. Ilyenkor gyakoribbak a többszöri szopizási kísérletek is a babától, mely szintén nem azt jelenti, hogy éhes maradt, hanem szeretne élni az anyatej és összebújás pszichés táplálékával. A testsúlyhoz kötött ajánlásoknak sincs alapjuk.
Miért és mikor?
Egyszer, valahol 6 és 8 hónapos kor között észrevesszük, hogy a babánk igen élénken érdeklődik az általunk elfogyasztott étel iránt (ez nem összetévesztendő azzal az érdeklődéssel, amit kb. 4 hós korban mutatnak, ilyenkor szeretne részt venni a közös étkezéseknél, figyel, tanul: ki-mit csinál, de még nagy valószínűséggel nem áll készen), és egyéb jelek is mutatkoznak arra, hogy elkezdhető a kóstolgatás. Pl. segítség nélkül is tud ülni, képes felcsippenteni, megfogni apróbb tárgyakat is, már nem működik a reflex, minek következtében automatikusan kilöki nyelvével a szilárd ételt a szájából, akar és tud rágni. Ilyenkor már érdemes megpróbálkozni az új falattal. Természetesen fontos a fokozatosság és figyeljük az esetleges allergiás reakciókat, ezért nem érdemes 1-2 héten belül váltogatni az ételeket. A babáknak az egész első évben a fő táplálék az anyatej (annak hiányában más anya teje vagy tápszer). Nem várnak komplett ötfogásos vacsorát és nem lételem a változatosság sem.
Az, hogy szoptatás előtt vagy után kínáljuk, annak függvénye, hogyan tervezzük a szoptatást a továbbiakban. Ha innentől szeretnénk leszoktatni a szopizásról a babát, akkor már szopi előtt kínáljuk, ha nem cél szoptatás kiváltása és még tervezzük a szoptatást esetleg hosszabb távon is, jobb, ha szopi után kanalazunk. Az első félév után is megmarad az anyatej védő és tápláló funkciója, éhen és tápanyag nélkül nem marad a baba, a tej értékéből szemernyit sem veszít, miért is tenné? Hiszen folyamatosan igazodik összetétele és mennyisége a baba igényeihez. (Kutatás igazolta, hogy az anyatej immunanyag tartalma megnő a gyermek két éves kora körül. Tehát bármeddig is szoptasson az anya, a védettség és tápláló-erő, a pszichés igény kielégítéséről nem is beszélve, folyamatos. Nincs túl híg, elvizesedő, tápanyagmentes anyatej!) Tehát, ha szopi előtt eszik-iszik a baba, kevesebb hely marad a pocakban, kevesebb tejet fog kiszívni, tehát csökken a tej mennyisége is. Viszont az új ízekre nyitott baba szoptatás után is vígan elfogadja a másik táplálékot is, még ha csak kis mennyiségben is. Sokáig elég a napi egyszeri plusz evés, a baba jelezni fogja, ha növelhető a mennyiség. Ha nem cél tehát az elválasztás, felesleges a túl korai és túl nagy mennyiségben történő hozzátáplálás a tejtermelés fennmaradása szempontjából.
Akkor sem kell megijedni, ha babánk már 7-8 hónapos és még mindig kitolja a szájából az ételt, még nem érett meg a hozzátápláláshoz. Ne tukmáljuk, ne erőszakoskodjunk, rögzülhet benne a negatív élmény, mely kihathat nagyobb korára is. Legyen lehetősége a kóstolásra, kínáljuk, de ha nem kéri, fogadjuk el és később próbálkozzunk újra.
Optimális esetben a mellétáplálás „megengedője” a természetes elválasztódásnak, mely 15 hó és 4 év között történik meg valahol. Ettől függetlenül 1 éves kor felett persze egyre több és változatosabb szilárd ételt fogyaszt a gyerek, egyre inkább azt eszi, amit a család többi tagja, de betegség, elesés, fájdalom, nyűgösség, egyéb lelki vihar esetén bizony még igényli a szoptatást, és ez így van rendjén, nincs benne hiba és elrontás. Az egy dolog, hogy az emésztőrendszer már fejlett annyira, hogy étel szempontjából emészteni tud egyre ügyesebben, de a pszichés oldal még segítségre szorul és az érzelmi éhséget még szabad cicivel csillapítani! Minden gyermek kinövi ezt az igényt mindenféle beavatkozás nélkül is.
Ha mégis az elválasztás mellett döntünk, tegyük azt fokozatosan és szeretettel. Az adagok emelésével kb. egy éves korra a baba elválasztható, de a pszichés, érzelmi éhségre oda kell figyelni továbbra is és biztosítani a testkontaktust, odafigyelést!
8-9 hónaposan szilva, ringló, sárgabarack, görögdinnye, sárgadinnye, cseresznye, zöldborsó, karalábé, kelkáposzta, karfiol, csicsóka, hagyma (sütve vagy főzve), marha, sertéshús, csirkemáj legfeljebb egy alkalommal hetente, árpapehely, rozspehely, bazsalikom, kakukkfű, borsikafű, borsmenta, citromfű, lestyán
10-11 hónaposan káposzta, padlizsán, zöldbaba, rebarbara, legfeljebb heti egy alkalommal spenót vagy sóska és ha a családban nem volt allergiás megbetegedés, akkor sajt, natúr joghurt, túró kis mennyiségben
12 hónaposan uborka nyersen vagy savanyítva, szójatej, szójatofu, lencse, sárgaborsó, bab, csicseriborsó, paprika, édesvízi és tengeri hal, tehéntej, vaj, tejszín, tejföl, kecsketej, juhtúró és juhsajt, teljes kiőrlésű gabonák, köles, hajdina, méz, tojás, olajos magvak darálva, gyógynövényteák (menta, citromfű, csalán)
Semmi szükség az ételek cukrozására, sózására, jobb, ha az ételek valódi, natúr ízét érzi meg a gyermek.
2 éves korig jó, ha nem találkozik a gyermek cukorral, kekszekkel, csipszekkel, füstölt húsokkal, belsőségekkel, felvágottakkal és semmi olyannal, amiben ízfokozók, tartósítószerek vannak, szénsavas üdítőkkel. Ezek tulajdonképpen nekünk sem kedvező ételek, italok, adalékanyagok, de ha elkerülhetetlen, inkább várjunk vele két éves korig.
Fontos összetevője a táplálkozásnak a közös családi étkezés, a harmonikus, nyugodt körülmények (ne tévézzünk evés közben), vegye ki mindenki a részét a terítésből, elpakolásból is, és lehetőleg ne csak a gyerekre akarjunk egészséges ételeket erőltetni, együnk mi is olyat. Hagyjuk megreformálni a saját étkezésünket, így elkerülhetők a keserves könnyezések, miszerint a baba a miénket akarja enni, de abból nem adhatunk neki. Jó érzés, ha mindenki ugyanazt eszi (itt természetesen nem arra gondolok, hogy apa-anya is almapépet kanalazzon, de kis odafigyeléssel és kreativitással hamar olyan ételeket főzhetünk, ami picinek, nagynak egyaránt megfelelő és egészséges).
CUMI VAGY UJJSZOPÁS?
Ez a kérdés szinte kivétel nélkül minden kisbabás család életében felmerül. Nézzük, miről is szól ez a két dolog!
Érdekesség, hogy egyes törzsi népeknél nem ismert fogalom az ujjszopás és persze a cumi sem tartozik a használati tárgyak közé. Ezek a gyerekek az igény szerinti szoptatás felsőfokú élvezői, ők. kb. minden 5. percben szopiznak egy kicsit. Ők hordozott gyerekek, így édesanyjuk el tudja végezni a törzsi teendőit is.
Visszatérve a civilizációba, láthatjuk, hogy az egyáltalán nem cumizó gyerekek átesnek egy ujjszopási perióduson, ami teljesen normális és a fejlődés természetese velejárója. Ez kb. 3 hónapos korban kezdődik, 6-8 hónapos korban tetőzik, majd egy éves kor után fokozatosan csökken. Ez a csökkenés azt jelenti, hogy lassan, fokozatosan egyre inkább fáradtság, rossz közérzet, stresszhelyzet elviselésére korlátozódik. Egészséges gyermeknél így teljesen normálisnak tekinthető akár 5 éves korban is az ujjszopás! Viszont figyelemfelhívó jel, ha a nagyobb gyermek napközben is rendszeresen szopja az ujját. Ez jelentheti, hogy menekülni próbál egy számára ijesztő valóság elöl, és ezzel a tevékenységgel fordul a saját kis világába.
A három hónaposnál fiatalabb baba is képes szopni az ujját, csócsálni az öklét- akár pár hetesen is már-, de ilyenkor azzal még nincs tisztában, hogy az ő ujja az, amit szopik. Viszont, ha hozzáér a szájához, automatikusan kiváltódik a szopóreflex. Kb. 3 hónapos, mikor felfedezi a kezét és komoly munkájába kerül egyedül bevarázsolni azt a szájába. Ne tiltsuk ezt neki, az sem baj, ha segítségére vagyunk ebben!
Szerencsére tévhit az ujjszopással tönkretehető fogak elterjedése-Ranschburg Jenő megfigyelése szerint is maximum a maradandó fogakban tehetne kárt, de mint tudjuk, mire oda kerül a gyerek, oly sűrűn már egyáltalán nem ujjszopós.
Későbbi életkorban, mikor választani kell, hogy a játékot vegye a kezébe vagy az ujját szopja, egészséges lelkű gyermeknél egyértelmű a választás. Pici babánál érdemes figyelni arra is, hogy az ujjszopás (ököl csócsálása) jelentheti a szoptatás iránti igényt is. Sok esetben csökkent az ujjszopás mértéke, mikor ujjszopás kezdetekor cicit kapott a baba. Ezzel kielégült szopómozgás iránti éhsége, és az ujjszopás csak a kezével való megismerkedésre szolgált.
A cumi mértékkel való használata jó partnere lehet a családnak, de meglátásom szerint nehéz igazán jól használni. Egyrészt a cumi nem a legjobb barátja a szoptatásnak. Teljesen más technikával kell szívni a cumit, mint a cicit, és ez akár egy alkalom után is okozhat cumi-zavart. Tehát egy egészséges, jól szopó babánál nem érdemes cumival közbeavatkozni! Cumi-zavar jele lehet, ha a baba dühösen tépi a cicit, bekapja, kiköpi, sír mérgesen. Ha a szoptatás mellett használunk cumit és/vagy cumisüveget is, gondoljunk fent említett „tünetek” esetén a cumi-zavar jelenségére is! Ha szoptatással indultunk a közös útra babánkkal, ajánlott az igény szerinti szoptatás mellett kitartani, így a baba megnyugtatásához sem kell egy tárgyat választanunk, hanem minden alkalommal a legjobb „eszközt”: magunkat nyújtani.
Hátránya a cuminak, hogy nagy a kísértés minden feszült alkalommal ezzel csendet és „ál-békét” teremteni. Ne feledjük: SOHA nem szeszélyből vagy zsarnokoskodásból sír egy baba! Ha megfejtjük sírásának okát, igazából nem is lenne szükség egy ilyen eszközre. Tehát a cumi képes elvenni az anyának azon tulajdonságát, amivel megpróbálja megfejteni, mit is jelez felé gyermeke. Viszont valóban előállhat olyan eset, mikor anyának időre van szüksége, kimerült, fáradt, baba nem alszik el stb. és épp nem tud segítséget kérni rokontól, baráttól, ilyenkor lehet segítség a cumi, de meleg szívvel semmiképp nem ajánlanám a használatát rendszeresen. A nem szopó gyermek is megnyugtatható testközelséggel, türelemmel, megfejthető sírása, jelzése oka és szopómozgás iránti igényét megoldja ujjszopással.
Tehát a cumi használata esetén erősen ajánlott a mérték betartása!
Az ujjszopásról vagy cumiról való leszoktatás is érdekes, hiszen ha látjuk, hogy a szopómozgás megléte milyen hosszú ideig normális és idővel mennyire lekorlátozódik a használata, lecsökken az igény önmagától is, talán nem is kell bevetni a különböző meséket és praktikákat. Ha odafigyelünk a jelekre, megvárhatjuk, míg a gyerek magától jut el oda, hogy abbahagyja, mikor készen áll erre. Ne döntsük el a gyerek helyett, meddig használhatja ezt a lazító-megnyugtató technikát, amit megtalálhatott és kifejleszthetett magában, ha a mindennapokban kiegyensúlyozott, életkorának előrehaladtával kifejleszti megküzdési stratégiáit, és a fent leírt módon egyre csökken igénye és az „eszköz” használata.
Mindenkit óva intek a különböző csípős, keserű és egyéb oldatoktól, krémektől, stb. melyek undort (vagy akár félelmet) keltve próbálja a gyereket leszoktatni akár a cumiról, akár az ujjszopásról. Törést tud okozni az is, ha hirtelen egyik napról a másikra tűnik el például a cumi, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Próbálkozzunk figyelemeltereléssel inkább, ha szükséges!
Összességében azt gondolom, a babának, gyermeknek szüksége van a szopómozgásra és az ehhez kapcsolódó élményre, az ehhez való utat minden előzetes szoktatás nélkül megtalálják a saját „eszköztárban”: kis kezükön, ill. édesanyjuk cicijén, de ha valaki mégis a cumit választja, figyeljen oda a mértékre és lássa meg, milyen esetekben akarja használni, és miért? Ha ezt a választ megkapják, segíteni fog a mértéket tartani!
ÖNISMERET AZ ANYASÁGBAN
Mikor kezünkben tarjuk csodálatos újszülöttünket, talán nem is sejtjük, mekkora belső munka veszi kezdetét!
Optimális esetben várandósságunk is tudatos folyamat volt, figyeltünk testünk jelzéseire, kommunikáltunk magzatunkkal, a szülés alatt pedig megadtunk magunkat a folyamatnak, és közös munkával, együttműködve kisbabánkkal magasabb szellemi szintre léptünk, és egy teljesen új folyamat kezdődött életünkben. Eddigi szerepünk átformálódik, áldozatokat hozunk, lemondunk bizonyos dolgokról, rengeteget adunk magunkból, megpróbálunk elfogadni és kapni is, és ismerkedünk az „új”-jal. Nőiségünk megmutatkozik egy másik oldaláról is, másképp látunk már embereket, helyzeteket, másképp érzékelünk, tehát a más-állapot kifejezés helytálló szülés után is.
A változás rengeteg pozitív lehetőséget rejt magában, még ha elsőre ijesztőnek is tűnik. Ugyanis át kell mennünk még azokon a nehézségeken, melyeket a még feldolgozatlan sérülések, traumák, helytelen családi minták, negatív pszichés örökségek okoznak. Ezek a nehézségek életünk egyik legnagyobb álruhás áldásai, és ha nyitott szívvel-tudattal fogadjuk ezeket, elérhetjük azt a bizonyos magasabb szellemi és rezgésszintet. Ha ezt a szintet a „normál” mindennapi életünkben nem kíséreljük meg elérni, biztosak lehetünk abban, hogy pont olyan gyermek fog választani minket szülőjének, aki „kegyetlenül és gátlástalanul” fog rámutatni gyengeségeinkre, hibáinkra, hogy felemelhessen minket az ő magasabb rezgésszintjére. Ezért nem a legszerencsésebb egy gyermeket rossznak minősíteni, hiszen ő „csak” képes viselkedésével megnyitni édesanyjában azokat a csatornákat, melyek felszínre tudják hozni a terheket, elfojtásokat. És ezt képesek a végletekig húzni, míg az édesanya annyira ki nem borul, hogy egyszerűen megnyílik az új befogadása előtt. Nem optimális esetben az édesanya ennek ellenáll- persze ez az egész folyamat nem tudatos- és gyermekét megbünteti, leszólja viselkedése miatt, és megszünteti benne a törekvést, így elvágva a szebb, magabiztosabb jövő reményét maga előtt és bizony gyermeke esélyét is kisebbíti, valószínűleg vele is így tettek gyermekkorában. Ez az, mikor tudattalanul ismétlünk meg egy helytelen családi mintát. Viszont ha képesek vagyunk alázattal megnyílni gyermekünk tanító mivolta előtt, csodálatos élményben lehet részünk, annak ellenére, hogy szembenézni lényünk „sötét, árnyékos” oldalával, múltunk terheivel néha fájdalmas és megkönnyezni való munka. Ennek fényében kijelenthető, hogy gyermeket nevelni, terelgetni a saját útján, igazán különleges pszichoterápia!
Ha tapasztalunk bármiféle jellegű, intenzitású ellenérzést gyermekünkkel szemben (elutasítás, ellenállás, düh, harag, csalódottság, türelmetlenség, idegesség, stb.), akkor pontosan a fent leírt, belső munka zajlik éppen. Tilos ezeket az érzéseket elfojtani, elnyomni, bűntudatba burkolni és kizárólag pl. a kialvatlanság számlájára írni! Vizsgáljuk meg pontosan ezeket a negatív érzéseket, és próbáljunk visszaemlékezni, milyen esetben tapasztaltunk már hasonlót gyermekkorunkban! Pl. ha minket hagytak sírni, akkor saját gyermekünk sírásával az akkor elszenvedett fájdalom, düh és csalódottság fog visszaköszönni- ha még nem dolgoztuk fel- és saját gyermekünk sírása fogja előhozni ezt a régi érzést. Úgy érezzük, haragszunk a gyermekünkre, mert végeláthatatlanul csak bömböl, mi pedig nem tudunk vele mit kezdeni. Pedig ez a harag érzés nem neki szól! Ilyenkor ne nyomjuk el ezt az érzést, csak tudatosítsuk, hogy milyen emléket hozott fel ez az eset. Éljük át újra, sírjuk ki magunkat, adjuk át magunkat a fájdalomnak, majd engedjük el és ne ismételjük meg a mintát! Mi ne hagyjuk sírni a babát, de ne dacból, hanem mert érezzük, hogy ez a helyes út. Ha szép lassan felszínre jönnek ezek az elfojtások, ledöbbentő energetikai változáson is átmegyünk. Rengeteg ilyen emléket kell felszínre hoznunk, és feldolgoznunk! Gyakorlatilag tisztában kell lennünk az egész életünkkel, helyére kell tenni minden múltbéli eseményt gyermekkorunkból, tudnunk kell a saját fogantatásunkról, édesanyánk várandósságáról, a születésünkről, ismernünk kell magunkat, milyen helyzetekre milyen reakciókat adunk, mik ismétlődnek cselekedeteinkben, milyen ismétlődő élethelyzeteket vonzunk magunkhoz, főleg, ha negatívak, stb. Meg kell tanulnunk az „itt és most”-ban, tudatosan reagálni helyzetekre és nem csak zsigerből, félig odafigyelve, rutinból.
Ha így teszünk, gyermekünknek is teljesen új alapot tudunk adni! Mivel megismerjük rejtett képességeinket, jellemünket, magabiztosan, nyugodtan, nyitottan állunk feladataink előtt, gyermekünk stabil érzelmi hátteret kaphat, hiszen megtaláltuk önnön, igaz valónkat, megtaláltuk- vagy legalábbis úton vagyunk felé- belső, saját igazságunkat, ami tükrözi egyediségünket!
A legideálisabb az lenne, ha várandósság előtt már megcsinálnánk ezt a belső munkát, de soha nem késő és mindennek eljön az ideje! Akkor fogja megtalálni az embert egy ilyen lehetőség, mikor készen áll erre a munkára. Nem kell sem siettetni, sem késleltetni. De le kell tenni az érzelmi batyut, melyet már régóta cipelünk magunkkal! Gyermekünk úgyis megpróbálja felnyitni szemünket, engedjünk a csábításnak! Remek alkalom a megújulásra!
Jó lehetőség önismereti csoportfoglalkozáson részt venni, ahol nem ritkán barátságok is fűződnek, jól lehet egymástól tanulni, érzelmileg biztonságos, meghitt környezetben.
Szeretettel várom saját csoportfoglalkozásaimon az érdeklődő szülőket, édesanyákat, akik szívesen részt vennének ezen! 2010. október végétől indul egy 6-8 fős, zárt csoport. Érdeklődést, jelentkezést e-mail címemen várok!
CIKK A BABÁK ALVÁSÁRÓL
Cikkemben szeretnék eloszlatni pár hiedelmet a csecsemők, gyermekek alvásával kapcsolatban. Amikor megszületik egy baba, a többség abban a hiedelemben viszi haza gyermekét, hogy eszik és alszik. Nos, ez az esetek többségében gyorsan kiderül, hogy nem így van!
Már egy újszülöttnek is vannak aktív éber állapotai, és gondoskodnunk kell a megfelelő ingerek biztosításáról. Persze az első időkben a legfontosabb a testi ölelés, a bőrkontaktus biztosítása, elsősorban az édesanyától. A legtöbb kisbaba ilyenkor nyugodt, viszont, ha megpróbáljuk őket lerakni a kiságyba, éktelen sírásba kezdenek. A fáradt, kimerült és egyelőre tapasztalatlan anya kétségbe esik, és máris azon gondolkodik, mit is rontott el és most mit is kéne tenni?
Változó, hogy mikor, de előbb-utóbb minden anya találkozik az olyan alvástréningek adta lehetőséggel, melyek biztosítanak arról, hogy ha ezt követed, a gyermek pár napon, 1-2 héten belül átalussza az éjszakát, sőt egyedül alszik el és egyedül alszik vissza, kivenni nem kell az ágyból, elég bemenni hozzá és megsimogatni, később már ez sem szükséges, majd megnyugszik egyedül. Ez nagyon nagy tévedés! Az tény, hogy rövidtávon megoldás, mert valóban, a gyerek elalszik, de a pszichés hatás rendkívül káros!
A méhben eltöltött idő alatt a gyermek a lehető legszorosabb kapcsolatban él édesanyjával, melynek a szülés során részben vége szakad. Elvágják a köldökzsinórt, így a babának már egyedül kell lélegeznie, táplálkoznia, de hogy életben maradjon, nagyon nagy szüksége van a gondozóira, elsősorban az édesanyjára. Ideális esetben a szoptatás során a baba átélheti a közelséget, az anyatej íze-illata nyugtató hatású, így a baba boldog. Akik nem szoptatnak bármilyen okból, természetesen nem maradnak le a fantasztikus élményt nyújtó kapcsolatról, de nekik érdemes egy kicsit még több ölelést, összebújást nyújtani a kicsinek.
Evolúciós oka is van, hogy a babát le sem lehet rakni, mert nincs meg anya nélkül! Hiszen az ősidőkben halálos kimenetele volt, ha a csöppség egyedül maradt. Ez az ösztön agyunkban fennmaradt, a babák még ösztönlények, így az elszakadás ijesztő élményét élik meg, ha letesszük őket. Tehát nem hibás sem anya, sem baba, ha ez az eset áll fenn!
A babák alvásigénye eltérő, úgy ahogy a felnőtteknek is! Vannak, aki az elejétől fogva keveset alszanak és felnőttkorban is így marad, míg mások álomszuszékok és azok is lesznek. Vegyük figyelembe a saját személyiségüket is! Ha álmos, fog aludni, ez biztos. A babák alvásciklusa sokkal rövidebb, mint a felnőtteké, és sokkal több éber szakasz van az alvásuk során, mint nekünk, így többször és sűrűbben ébrednek, ez törvényszerű!
Az ébredéseknek több oka lehetséges: már 3-4 hónapos kortól a fogzás megindulása okozhat viszketést, íny feszülést, és a mozgásfejlődés beindulása szintén sokszor okoz álmatlan éjszakákat, hiszen az izmok feszülése, izomláz, majd az "álomban gyakorlás" szintén lázas tevékenység. 5 és 8 hónapos kor között kezdődik a szeparációs szorongás, mely nem csak nappal nehezíti az anyák életét, hanem kiterjed éjjelre is, és akár félóránként ébreszti a piciket. Ennek pontosan az az oka, hogy kb. féléves korban észreveszik, hogy ő és anya már nem egyek, a duálunió felbomlott, sőt már el is tud távolodni anyától!
Ezt csodálatos és egyben nagyon ijesztő dologként élik meg, és szükség van az anyai segítségre! Leginkább a sok öleléssel, ringatással, szoptatással tudunk neki segíteni és éjjel, ha megoldható, az együttalvással, persze csak ha minden érintettnek megfelel! És itt megint meg kell említenem az alvástréningeket, melyek könnyekkel járnak! Rendkívül káros következményekkel jár, ha le akarjuk szoktatni gyermekeinket az ösztönös sírásról, mely az éjszakai ébredéseket kíséri!
A gyermek személyiségének alakulásában legfontosabb, a bizalom kiépítése. Ha bízunk a gyermekünkben és tudjuk, hogy ok nélkül nem sír, hanem jelez felénk, ő is megbízik magában és tudja, hogy a világot érdemes megszólítania, mert van rá válasz. Ha ez a válasz elmarad, a gyermekben nem a bizalom, hanem a bizalmatlanság fejlődik ki, ezért van az, hogy végül elalszanak és 1-2 héten belül már egyáltalán nem sírnak, hiszen megtanulja, hogy felesleges. Viszont egy olyan gyereknél, akinek sírására, jelzéseire minél hamarabb reagáltak, vigasztalták, ringatták igényeinek megfelelően, nyitott, érdeklődő, barátságos, magabiztos gyerekké fejlődött. Pusztán rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk!
Természetesen megkönnyíthetjük az elalvást, éjszakák átalvását könnyek nélkül is: pl. a szeparációs szorongás kezdetekor a kiságyat helyezzük el a mi ágyunk mellett, ha az együttalvás nem megoldható, ne szeparáljuk el külön szobába a gyereket. Nagyobb gyereknél figyeljünk oda az étkezésre. Lefekvés előtt két órával már ne adjunk semmi fehérjetartalmú ételt, se húst, se halat, semmi cukros üdítőt, mert ezek pörgetnek, viszont pl. egy banán álmosít. Figyeljünk oda a megfelelő fizikai aktivitásra, eleget legyen szabad levegőn. Figyeljünk oda arra is, hogy nappal eleget öleljük, törődjünk, játsszunk vele, mert éjjel fogja akarni bepótolni a kiesett időt! Kisebb korban nappal sokat segíthet a hordozókendő használata, így a testközelség megoldott, és intézhetjük egyéb ügyeinket is.
Legyünk azzal tisztában, hogy egy bizonyos agyi érettség szükséges ahhoz, hogy egyedül aludjon el és vissza egy gyermek, ez pedig 2-3 éves korban következik be. Akkor TUDJA, hogy anya akkor is van, ha nem látom. Ezt figyelembe véve és gyermekünk fejével gondolkodva láthatjuk, hogy mennyire ijesztő, ha :"leraknak egyedül a rácsos ágyba, sötét van, és egyedül vagyok. Félek, sírok, de nem jön senki!" Ezt ne hagyjuk! Soha semmilyen körülmények között ne hagyjuk a gyereket sírni, ugyanis ilyenkor rengeteg stresszhormon mossa át az agyát, és ez az állapot, ha ismétlődik, rögzülni fog!
Természetesen a fent leírtak abban az esetben érvényesek, amennyiben NEM betegségek okozzák a gyakori ébredést!
Néha kimerültnek és kétségbeesettnek érezhetik magukat az anyák ilyen nehezebb időszakban, de tudatosítsuk magunkban, hogy ez átmeneti időszak és lássuk magunk előtt a célt, ami nem más, mint, hogy gyermekünk később is boldog, kiegyensúlyozott és bizalommal teli lehessen, és számíthasson ránk nagyobb korában is!
Fordítsunk időt magunkra is, ez nagyon fontos! És éjjel, ha már nagyon fáradtak vagyunk, besegíthet apa is az altatásba, ringatásba! De tartsunk ki és következetesen elégítsük ki gyermekünk minden igényét, mert szeretettel és odafigyeléssel nem lehet elkényeztetni gyermeket!
CIKK A SZOPTATÁSI PROBLÉMÁKRÓL 1.RÉSZ
Pszichológiai tanácsadóként és leendő szoptatási tanácsadóként elkötelezett híve vagyok a kötődésre nevelésnek és a szoptatásnak. Sokat olvasok, kutatok, mennyire elterjedt a szoptatás, mi áll az útjában, mik a leggyakoribb problémák, és úgy látom, mostanában is még sok a tévhit a szoptatás körül, és ez képes elbizonytalanítani az amúgy szoptatni vágyó édesanyákat. A legtöbb probléma a tej mennyisége miatti aggodalom miatt alakul ki, és ennek megoldásában sajnos sok esetben sem az orvos, sem a védőnő nem nyújt megfelelő segítséget. Az alábbiakban ismertetem a 4 legfőbb hibát, ami a helytelen információáramlás miatt valóban vezethet a tejmennyiség csökkenéséhez, de ezek kiküszöbölésével helyreállhat a mennyiség és hosszú, boldog szoptatás folytatható.
1. túl hamar pótlás adása, attól való félelemben, hogy nem elég a tej
Sajnos az egyik leggyakoribb dolog, hogy bármilyen probléma esetén azt gondolja édesanya, orvos, védőnő, hogy nem elég a tej, ezért pótláshoz, tápszerhez nyúlnak. Természetesen vannak esetek, mikor bizony szükséges a pótlás, de ez nem zárja ki azt, hogy a későbbiekben visszatérhetünk a kizárólagos szoptatáshoz. Vegyük sorra azokat a jeleket, amelyeket általában tévesen szoktak a nem elegendő tejmennyiségnek titulálni!
a./ a baba sír már szoptatás előtt, bekapni sem hajlandó a mellet: ezt a jelenséget okozhatja cumizavar (ha a baba használ szopás mellett cumit, cumisüveget, bimbóvédőt, előfordulhat, hogy a mellet már nem fogja tudni a jó technikával szívni az említett eszközök más technikájú szívása miatt, ez vezethet a síráshoz; ajánlott ezen eszközök használatának mellőzése) ill. ha már túl sok idő telt el két szoptatás közt, a baba túl éhes, akkor is nehezebb lehet mellre tenni, ezért ne várjuk meg az éhség túl egyértelmű jeleit, tegyük már előbb mellre őt ill. szopási sztrájkot okozhat fogzási fájdalom is, vagy ha a baba megharapta édesanyja mellét, aki feljajdult a fájdalomtól
b./ a baba sír szoptatás közben: ez sokszor jelentheti, hogy a babát szélgörcs kínozza; ilyenkor próbáljuk megbüfiztetni, kicsit masszírozni a pocakját, majd folytatni a szoptatást
c./ a baba sír szoptatás után: ez nagyon sokszor jelenti, hogy a baba ugyan már jóllakott, de még folytatná a cumizást a mellen, ezért engedjük bátran komfortszopizni, neki erre még szüksége van! (ezért van az, hogy az első időkben akár egy órát is igénybe vehet a szoptatás, ne aggódjunk, idővel rövidülni fog a szoptatás időtartama)
d./ lelassult a súlygyarapodás: a kezdeti nagy hízások után jönnek olyan időszakok is, amikor picit lassul a hízás folyamata, főleg, ha már tud forogni, kúszni-mászni a baba, tehát már nem egy helyben van, hanem aktívan mozog. Ha naponta van – pisis pelenka, a baba jól fejlődik, kiegyensúlyozott, akkor nagy valószínűséggel elég tejhez jut! Viszont az elégtelen gyarapodás hátterében állhat helytelen mellrehelyezési gyakorlat, ezért nagyon figyeljünk, hogy a baba jól kapja be a bimbót és hatékonyan tudjon szívni!
e./ éjjel sokszor ébred a baba, biztos éhes maradt: az első időkben biztos, hogy az éhség miatt ébred fel a baba, hiszen nagyon kicsi a gyomra és az anyatej gyorsan és könnyen emészthető táplálék. Viszont kb. a harmadik hónaptól már képesek hosszabb időszakokat is végigaludni, és ha a baba mégis újra ébredezni kezd, a szülők azt gondolják, éhes maradt. Pedig ettől az időtől kezdve a napközbeni túl sok inger, majd később a mozgásfejlődés, a szeparációs szorongás és a fogzás az, ami miatt számíthatunk kevésbé nyugodt éjszakákra. Van olyan gyerek, aki 2 éves koráig nem alszik át szinte egy éjszakát sem és van, aki pár hónapos koráig tartósan alszik éjjel (utóbbit tekintsük inkább ajándéknak, nem ez a gyakoribb), nagy az egyéni eltérés. Ami fontos, hogy ezekben az időszakokban nem az éhség csillapítása a cél, hanem a testközelség igényének kielégítése, a fájdalomcsillapítás, a megnyugtatás. Ezt mindet nyújtja az anyatej, hiszen tele van fájdalomcsillapító és álmosító anyagokkal. Soha ne hagyjuk sírni a babát abban a reményben, hogy megtanul egyedül el-és visszaaludni! Ha már megérett rá, meg fogja tenni önmagától, nincs szükség könnyes alvástréningre! Ezzel csak ártunk hosszútávon! Nem tesz jót sem a gyerek éppen alakuló bizalmának, sem az agyi fejlődésének, és az éjszakai szopiszünet nem tesz jó a tejtermelésnek sem.
f./nem elég már egy mell, kettőből szeretne szopni a baba: a tejtermelés szempontjából szinte mindegy, hány mellből szoptat az anya. Az a fontos, hogy túl hamar ne kerüljön át egyik mellről a másikra a baba, jusson hozzá a sűrűbb, zsírdúsabb hátsó tejhez is, hiszen ha túl hamar átkerül, akkor csak a hígabb első tejhez jut, és ez is lehet oka nem megfelelő gyarapodásnak. Bármikor előfordulhat a fejlődés során ún. növekedési ugrás, mikor pár napig tényleg úgy tűnhet, nem elég a tej, viszont gyakoribb szoptatással a szervezet pár nap alatt alkalmazkodik a megnövekedett igényhez, és újra a megfelelő mennyiség áll rendelkezésre. Nyugodtan kínáljuk meg a másik mellel, ha az adott oldalon megfelelően kiürítette a mellet, ha elfogadja, jó, ha nem, az sem baj.
g./ nem tud fejni az anya: ez általában technikai kérdés. Gyakorlással, elsajátítva a helyes technikát, a fejés is sikerrel szokott járni
Miből vesszük észre, hogy VALÓBAN kevés a tej?
szülés után elmarad a tejbelövellés, a mellek mérete nem változik, a helyes szopási gyakorlat ellenére nem gyarapodik a baba, nincs napi 5 –6 pisis pelenka.
Mi az oka, ha VALÓBAN kevés a tej?
- nem jó a mellrehelyezési gyakorlat
- nem kerül az újszülött 10- 12 alkalommal mellre 24 óra alatt
- nincs éjszakai szoptatás
- nem igény szerint, hanem menetrend szerint szoptat az anya
- használnak cumit, cumisüveget, bimbóvédőt
- túl korai hozzátáplálás
- anya vagy a baba betegsége
- anya dohányzása vagy alkoholfogyasztása
Hogyan növelhetjük a tej mennyiségét?
A legegyszerűbb módszerrel: gyakoribb mellretétellel, ill. ha valami okból a baba nem szopik, akkor fejéssel egy ideig fenntartható a termelés. Nagyon fontos, hogy a baba helyesen legyen a mellre téve!
2.hiba: menetrend szerinti szoptatás
Sajnos az elterjedt módszer még mindig az, hogy csak három vagy négy óránként szoptassunk és egy mellből max. 20 percig, különben a baba hasfájós lesz, elhízik és el lesz kényeztetve. Ezek tévhitek! A hasfájást enyhíteni szokta a gyakori szoptatás, anyatejtől elhízni nem lehet és nem lesz elkényeztetett egy baba, akinek természetes igényei vannak kielégítve. A tejtermelés is csak addig működik tökéletesen, amíg nem próbálunk beavatkozni. Ebben a kérdésben is nyugodtan hagyatkozhatunk kisbabánkra, ő pontosan tudja, mikor és mennyit kell ennie ahhoz, hogy jól érezze magát. és ha így teszünk, a későbbiekben is meg fog bízni a saját testi érzéseiben, hiszen akkor kap enni, mikor éhes, akkor kap megnyugtatást, amikor valami baja van és nem akkor eszik,amikor a felnőttek úgy gondolják, hogy neki éhesnek kell lennie. Nagy különbség! Minden kisbaba más! Van, aki pár perc alatt jóllakik, és van, akinek jóval több idő kell, nem követhetünk az etetésben egy szabályt, hogy meddig legyen mellen. Az első időkben nyugodtan tegyük az első megnyikkanásra mellre a babát, nem fog visszaélni vele! Idővel természetes módon fog csökkenni a szoptatás időtartama is és a köztük lévő távolság is. Fontos tudni, hogy a szoptatás nemcsak a csecsemő táplálását jelenti, jóval több annál! A jóllakottságon kívül a megnyugvást, biztonságot jelenti! Sokszor fordul elő, hogy nem éhes a baba, mégis szoptassuk meg bátran, mert az anyatej éppen egy másik igényét elégíti ki!
3.hiba: túl korai hozzátáplálás:
az első hat hónapban semmi másra nincs szüksége a babának, csak az anyatejre. Ha túl korán próbálkozunk gyümölccsel, főzelékkel, teával vagy akár vízzel, az csökkenteni fogja a tejtermelődést és nem tesz jót sem a baba emésztőrendszerének, bélflórájának sem. 6 hónapos kor után is csak fokozatosan adjunk szilárd táplálékot, és ha szeretnénk továbbra is fenntartani a szoptatást, akkor szopi után próbálkozzunk. Az egész első évben az anyatej a fő táplálék, ne aggódjunk, ha babánk még nem áll készen félévesen! Ne erőltessük, pár hét múlva próbálkozzunk újra! Itt is vegyük figyelembe a babák saját személyiségét, van, aki könnyen alkalmazkodik új ízekhez, van, aki lassabban érik meg rá!
4.hiba: túl vizes, nem tápláló a tej:
az anyatej mindig a baba életkorának és szükségleteinek megfelelő! A tej első része valóban vizes, mert az csillapítja a baba szomját, utána ürül a zsírdúsabb, tápláló tej, ez csillapítja az éhséget. Bízzunk a testünkben, mindig pontosan olyan tejünk, amire a babánknak éppen akkor szüksége van! Kimutatták kutatások, hogy aki koraszülött babát hoz a világra, annak a teje pontosan igazodott ahhoz a szükséglethez és több immunanyagot tartalmazott a teje, mint annak, aki érett babát szült.
Bármilyen probléma esetén, mielőtt túlságosan megijedne az édesanya, keressen fel szoptatási szaktanácsadót, járjon el szoptatást támogató csoportba és bízzon magában és a babájában! Ha mindezek ellenére nem tudja anyatejjel táplálni gyermekét, akkor érdemes felkutatni a pszichés, tudatalatti okokat egy erre megfelelő terapeutával, és elengedhetetlenül szükséges az alapos orvosi vizsgálat, milyen esetleges testi elváltozások okozzák az anyatej hiányát, erről fogok írni a következő részben!
CIKK A SZOPTATÁSI PROBLÉMÁKRÓL 2. RÉSZ
A cikk első felében ismertettem néhány gátló tényezőt, amely a szoptatás során felmerülhet és esetlegesen a tejmennyiség csökkenését okozhatja. A második részben felsorolok olyan lelki okokat, amelyek szintén ezzel a következménnyel járhatnak, vagy akár az egész szoptatást ellehetetlenítik.
Vegyük azt az alapesetet, mikor az anya megszüli gyermekét, szeretné melléből táplálni, de nem sikerül vagy hirtelen lecsökken a tej mennyisége. Először feltérképezzük, áll-e a jelenség mögött testi betegség, anatómiai eltérés, hiszen a nők 2-5%-a ilyen okból nem tud szoptatni. A következő, amit meg kell nézni, áll-e a dolog mögött olyan, ami a helytelen információáramlás miatt alakult ki (lásd: cikk első rész), végül meg kell nézni a lelki hátteret.
Milyen gátló tényezők léphetnek fel lelki szinten?
1./ Túlzott stressz
2./ Társadalmi nyomás
3./ Tudatalattiban létező gátlás
4./ Családi minta
1./ TÚLZOTT STRESSZ
A túlzott, tartós stressz okozhatja átmenetileg vagy tartósan is a tejmennyiség csökkenését.
a./ Fáradtság és stressz
Mi édesanyák talán mindannyian ismerjük az érzést, mikor hazatérünk a kórházból csöpp babánkkal, aki végeláthatatlan ideig képes sírni (legalábbis így érezzük), nem tudjuk, mit tegyünk. Tegyük mellre vagy ne tegyük? Mit csináljunk most? Fáradtak vagyunk, máris túlterheltnek érezzük magunkat és eluralkodik a tanácstalanság érzése, káosz lesz. Ebben az esetben jó, ha tudatosítjuk magunkban: a szoptatás nem csak az éhségérzet csillapítására szolgál, jóval több annál! Lelki táplálék is és megnyugvás. Sok, gyakori mellre tétellel csökken a sírós órák száma, és babánkkal összebújva alhatunk mi is. Jól jár baba is-mama is,hiszen a baba megnyugszik és a mama is pihenhet kicsit. Használjuk ki bátran ezeket a félórákat, órákat!
b./ Túlzott megfelelni vágyás
Tartós stresszt tud okozni, ha azt szeretnénk, hogy minden tökéletes legyen, főleg, ha a baba születése előtt is kifejezetten pedáns és rendszeretők voltunk. Be kell látni, hogy főleg az első időkben, hetekben, hónapokban nehéz minden feladatot ellátni! Nem kell, hogy tökéletes rend és tisztaság legyen, a háztartás várhat.
Érdemes még szülés előtt lefagyasztani kész ételeket, így a főzésre sem kell túl sok időt fordítani, mégsem marad éhes senki.
A takarítás, mosás, főzés és egyéb feladatokat helyezzük el a saját értékrendünk szerinti fontossági sorrendben, de ezeket jobb, ha nem a baba alvásidejében végezzük, fordítsuk inkább azt az időt magunkra! Csak annyit végezzünk el, amivel könnyen megbirkózunk, amennyi jólesik. Ne féljünk segítséget kérni!
A legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, mert csemeténk is attól fogja magát harmóniában érezni. Gondoskodó, kipihent, nyugodt anyára van szüksége!
c./ Váratlan látogatás
Sokszor okoz stresszhelyzetet, főleg az első időkben, mikor rokonok, barátok váratlanul kopogtatnak babanézőbe.
Nehéz megtalálni az egyensúlyt, mikor épp próbál az új család harmonizálódni, ismerkedni egymással, de közben sok a jelentkező, aki szeretne gyönyörködni újszülöttünkben és nem biztos, hogy mindenki van annyira tapintatos, hogy kivárja az első pár hetet vagy szóljon érkezése előtt. Ha úgy gondoljuk, nekünk nem megfelelő a helyzet, amit a látogatók sokasága okoz, nyugodtan szóljunk rokonoknak, barátoknak egyaránt még szülés előtt, hogy mikor mennyi ideig szeretnénk látogatókat fogadni otthonunkban. Jobb előre letisztázni, így nem kell plusz terhet magunkra venni az amúgy is zűrös első időszakban.
Persze, ha nekünk segítséget jelent a látogatás vagy a család temperamentuma eleve ilyen, a fentiek nem érvényesek, akkor persze, élvezzük a társaságot!
d./ Amikor mindenki jobban tudja
Szülés után elég hamar érezhetjük magunkat egy olyan körben, ahol rajtunk kívül mindenki jobban tudja, mi kell a mi gyermekünknek! Azzal általában mindenki egyetért, hogy a szoptatás a legmegfelelőbb mód, de hogy az hogyan történjen, abban mindenki mást mond. Kapunk olyan tanácsot, hogy menetrend szerint, kapunk olyat, hogy igény szerint. Dől az információk sokasága, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket és megint csak a káosz alakul ki. Ebben az esetben vonuljunk félre egy órára, csendesedjünk el, kapcsoljuk ki a külvilág zaját és figyeljünk a belső hangra! Meg fog szólalni bennünk az anyai ösztön, ami pontosan megmondja, mi a helyes út!
Nem kell egyik tanácsot sem elfogadni, ha a szívünkben, lelkünk mélyén nem tudtunk eggyé válni vele! A döntés a miénk és az ezzel járó következmények is!
Mindig hallgassunk magunkra! Próbáljunk ki többféle szoptatási pózt, próbáljuk ki a hallott tanácsok egyikét vagy akár mindegyiket! A tapasztalat fogja megmutatni, mi a jó a gyermekünknek és mi nem vált be mégsem.
És ha már túl sok tanácsot kaptunk- főleg kéretlenül- szóljunk az érintetteknek, ha nekünk ez már nem megfelelő!
2./ TÁRSADALMI NYOMÁS
Vannak, akik pártolják a szoptatást minél hosszabb ideig, vannak, akik csak féléves korig stb. Mostanában megint kezd előtérbe kerülni a szoptatás minden biológiai és pszichés előnyével együtt, én magam is lelkes híve és követője vagyok. Vegyük figyelembe, hogy a babának akkor lesz minden jó, ha édesanyja kiegyensúlyozott és harmonikus. Márpedig, ha egy anyát támadás ér azért, mert nem szoptatja gyermekét, akkor a harmóniának nyoma sem lesz valószínűleg. Senki sem bélyegezhető rossz anyának azért, mert nem szoptat! Ha nem tud szoptatni, de szeretne, az a legfontosabb, hogy megkapjon minden támogatást, biztatást, segítséget. Próbáljuk átérezni a helyzetét és segítsünk felkutatni a probléma gyökerét, mert szinte minden fel- és megoldható! Ajánljunk szakembert!
Sokszor ébred lelkiismeret furdalás és bűntudat a nem szoptató anyában, pedig neki sem kell lemondani a kötődést elősegítő nevelésről! Cumisüvegből is lehet úgy táplálni, mintha szoptatnánk: mindenegyes etetésnél szoptatási pózban, ún. bölcsőtartásban adjuk a tápszert és az etetések közt különösen ügyeljünk a sok testi kontaktusra. Bújjunk össze nagyon sokat kisbabánkkal, erre szüksége van az etetéseken felül is! Az etetésnél ugyanúgy figyeljünk a baba jelzéseire! nem az a lényeg, hogy minél hamarabb megegye az előírt mennyiséget, hanem gyönyörködjünk közben az arcában, simogassuk és fogadjuk el, ha éppen nem kéri az egész adagot vagy többet kér! Szoptatott baba sem mindig ugyanannyit szopik,ahogy mi felnőttek sem eszünk mindig ugyanannyit.
Tehát, ha úgy érezzük, mindent megtettünk a szoptatásért (orvosi kivizsgálás, szoptatási szaktanácsadó felkeresése, pszichológus bevonása) és mégsem sikerült, ne éljük meg kudarcként, hanem fogadjuk el ezt a tényt és élvezzük minden percét, amit babánk közelében tölthetünk, figyeljünk oda jelzéseire, reagáljunk rá gyorsan! Érezzük magunkat teljes értékű anyának, mert gyermekünk mindig visszatükrözi lelkiállapotunkat!
A szoptatás sem a kötődést erősíti, ha az anya nem érez örömet benne és lehet tápszerrel táplált gyermek is nagyon kötődő, ha megkapja a törődést, szeretetet, amit a testi kontaktus okoz. Nem pusztán a szoptatás megléte és véghezvitele alakítja ki a kötődést anya és gyermeke közt, hanem a mögötte meghúzódó gyönyör, szeretet, odaadás, adás-kapás egyensúlya.
De ne adjuk fel a próbálkozást, ne mondjunk le a szoptatásról, sokféle segítséget igénybe lehet venni ma már!
Más a helyzet, ha egy édesanya egyáltalán nem is kíván szoptatni. Ilyenkor az a legjobb, ha ezt a döntést felvállaljuk és nem teszünk úgy, mintha akarnánk, hamis kötelességtudatból. Mindig legyünk őszinték magunkhoz és vállaljuk döntéseinket, a babának is ez lesz a legjobb!
3./ TUDATALATTIBAN LÉTEZŐ GÁTLÁS
Még ha nem is tudunk róla, tudatalattinkban lévő, mélyen eltemetett élmények, emlékek, tiltások, bűntudat nagy szerepet játszanak mindennapjainkban. Ha nagy feladat, próbatétel előtt állunk és úgy érezzük, megrekedtünk, joggal kutakodhatnánk a tudatalattinkban, mégsem tesszük vagy csak nagyon ritkán, pedig a válaszok nagyrészt ott megtalálhatók.
A szoptatás hatalmas spirituális élmény is, az EGY-ség élmény előhívója, nem pusztán biológiai folyamatok eredménye, jóval több annál!
a./ Gyermek tudattalan elutasítása
Ez a leggyakrabban előforduló eset. Ha valaki úgy válik anyává, hogy még nem állt rá készen, nem tervezte a gyermekáldást, esetleg erőszak áldozata lett és úgy fogant meg, vagy párkapcsolati probléma megoldódását várta a baba születésétől, megfoganásától, könnyen lehet, hogy ezek a történések elfojtása, fel nem dolgozása miatt a szoptatás nem fog sikerülni. Nagyon erős hatása van a testi működésre a lélekben rejtőző gondolatoknak! Testünkön keresztül nyilvánul meg a lelkünkben rejlő igazság és ez mindig, minden helyzetben érvényes!
Tehát, ha nem tudatosan, de a lelkem mélyén lapul, hogy még nem szerettem volna gyereket és ezt az érzést nem dolgoztam fel a kilenc hónap alatt, a testünk reagálhat erre úgy, hogy az szoptatási problémához vezessen. De ha hajlandó vagyok szembenézni ezekkel az érzésekkel, igent mondok arra, hogy kiássuk a mélyből ezeket, tudatosan feldolgozom, akkor a blokkokat lehet szépen oldani! Ehhez azonban maximális és néha kegyetlen őszinteség szükséges, hiszen ezek olyan dolgok, amelyek mai társadalmunkban bűntudat keltő tényezőnek számítanak, de ezzel ne törődjünk!
Ugyanígy kereshetjük a tudatalattiban az okát a meddőségnek, a sorozatos vetélésnek (ezeknek lehetnek karmikus okai is), a terhességi hányásnak, diabétesznek, a szülés utáni depressziónak.
b./ Félelmek
A legtöbb félelem, vagy legalábbis a félelem oka szintén a tudatalattiban rejtőzik. Az elfojtott félelmeknek erős hatása van a pszichére, majd, ha nincs feloldva, akkor testünkön nyilvánul meg. Ha félünk az anyaság megélésétől, az anyaságra való alkalmatlanságtól és ez már napunk nagy részét elfoglalja, akkor számíthatunk testben megnyilvánuló tünetekre. Sokszor csak a félelmet, a szorongást érezzük, de nem tudjuk az okot. Szakember és nagyfokú tudatosság segíthet a megoldásban!
A félelem érzése során ált. megfogalmazunk negatív gondolatokat. Pl. „Félek attól, hogy nem fogom tudni szoptatni a babámat.” Jó, ha tudjuk, hogy agyunk a kijelentésekre úgy reagál, mint egy parancs. A „nem” szócskát nem ismeri fel, ő csak teljesíti, amit kijelentünk, tehát amit mondunk, aszerint cselekszik. Nagy súlya van minden kimondott szónak!Ne azt ismételgessük, amit szeretnénk elkerülni vagy amitől megszabadulnánk,hanem azt, ami a célunk! Pl. „Szoptatni fogom a kisbabámat!” Érezni fogjuk, ennek a kijelentésnek mennyivel másabb energiája van! és mindig vizualizáljuk is egy nap többször a célunkat! ha minden ilyen mondatunkat felcseréljük egy magasabb energiájú, pozitív gondolatra, nagyon nagy változásokat érhetünk el életünk több területén, így a szoptatással is!
Ha nőiségünk, nőiességünk elvesztésétől félünk, gondoljuk végig, hányféle módon élhető meg A NŐ VAGYOK érzése! Az anyaságban kiteljesedhet a nő, ha elfogadjuk, hogy a szüléssel meghal a régi, hogy helyet engedhessen az újnak, ez törvényszerű! Ha ellenállunk ennek a mindenképp bekövetkező törvénynek, problémákba ütközünk, ha elfogadjuk, tudatunk és nőiségünk egy új szintre léphet! A döntés és választás a miénk!
Szülés után adjunk magunknak annyi időt a testi-lelki regenerálódásra, amennyire csak szükségünk van és ezt beszéljük meg párunkkal is! Csak akkor kezdjünk újra házaséletet élni, ha maximálisan készen állunk rá újra! Fedezzük fel újra egymás minden porcikáját, legyünk gyengédek egymáshoz, ne legyenek irreális elvárásaink magunkkal szemben! hagyjuk kibontakozni magunkban az új nőt és élvezzük minden percét, porcikáját! Ha igényeljük, szervezzünk meg fodrászt, kozmetikust, masszázst, jógát! Vonjuk be a családot is segítségképp, jól fogjuk magunkat érezni, ha ez a tevékenység is szívből jön!
4./ CSALÁDI MINTA
Nagyon gyakran fordul elő, hogy a szoptatni nem tudó anya családjában élő nők sem szoptattak. Már fogantatástól kezdve minden külső-belső információt szívunk magunkba, minden mintát raktározunk tudatba, tudatalattiba egyaránt. A szoptatás is egy ilyen minta. Ha minket nem szoptatott édesanyánk, könnyen előfordulhat, hogy a mi próbálkozásunk is dugába dől. Itt megint a miénk a választás: akarjuk-e ezt a mintát folytatni vagy sem! Ez a helyzet főleg akkor nehéz, ha édesanyánk érzett emiatt bűntudatot és ez az érzés is a mi lelkünkben landolt.
Amit tehetünk, hogy még várandósan gyűjtsük be a lehető legtöbb információt saját fogantatásunk, születésünk körülményeiről! Tervezett babák voltunk-e, milyen volt a terhesség, a szülés, és az azt követő időszak. Nagyon gyakori, hogy ezek a minták ismétlődnek, de higgyünk benne, van más út is! Ha felszínre és feldolgozásra kerülnek a tudatalatti minták, hihetetlen blokkok képesek feloldódni! Ez pedig megint megnöveli az energiaszintünket, önbizalmunk is fejlődhet! Kérjük szakember segítségét, ha szükségesnek érezzük!
Ragyogó út áll mindannyiunk előtt, járjunk rajta büszkén és elégedetten! Ezt kívánom minden Édesanya-társamnak!
BABÁS HÉTKÖZNAPOK- AVAGY AZ ÉRZELMI FELTÖLTEKEZÉS FONTOSSÁGA
Az újszülött megérkezése után szembesülünk életünk teljesen új minőségével. Míg optimális esetben a várandósság nagy része örömteli izgalommal és várakozással telt, addig a hétköznapok fárasztó és kimerítő percei, órái váratlanul érhetnek egy újdonsült édesanyát.
A kórházból hazatérve eluralkodhat a káosz, mit- mikor- hogyan tegyünk, de alapvetően minden percünket, sejtünket, idegszálunkat eltölti kisbabánk illata, látványa, testközelsége, és előbb-utóbb minden anyát elér az érzés: beleszeretett csemetéjébe. Elmerül az anyaság érzésében, minden gondolata a baba körül forog, és egy átmeneti időre mindenki más is háttérbe szorul: házastárs és az anyuka saját maga is. Ez természetes velejárója az újszülött- és csecsemőkornak, a biológia is gondoskodik arról, hogy ez ne legyen másképp, anya és gyermeke nagyon szoros egységet alkotnak: az újszülött túlélése függ az édesanyja fejlődő gondoskodó képességétől. Változó, hogy kit mennyi ideig tölt el maximálisan babája közelsége- és idővel persze a baba is lazít a szorosságon, ahogy egyre inkább a világ felé fordul, de sokáig megmarad a biztonságos háttér érzésének szükségessége- , majd eljön az idő, mikor az anya tudatába kezd férkőzni egy gondolat: kikapcsolódásra, lazításra, programra vágyik. Eleinte ez a gondolat enyhe és visszaszorítható, de idővel erőteljesebben fog jelentkezni és a gondolat vággyá alakul. Furcsa érzés kitekinteni a nagyon szoros együttlétből, de ez ugyanolyan fontos belső jelzés, mint mikor azt jelezte testünk-lelkünk, hogy el se mozduljunk gyermekünk mellől.
Érzelmi feltöltekezésre kivétel nélkül mindenkinek szüksége van. Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell magunknak változatos, színes és nyugtató programokat is, ingereket, melyek eltérnek a babázós ingerektől. Ahhoz, hogy próbáljunk gyermekünknek minden téren eleget adni, elengedhetetlen, hogy figyeljünk saját pszichés jelzéseinkre. Mert, ha már az a nap jön el, mikor otthon minden idegesít, a kicsi jelzése csupán zajforrásnak érezhető, türelmetlenek vagyunk hosszabbtávon, ingerlékenyek és mindentől kiborulunk, akkor bizony már hosszabb ideje elnyomott vágy kifejeződéséről van szó. Ha ezt érezzük, akkor nem hallottuk meg magunkban a vészcsengő vijjogását, miszerint töltekezni kell! Csak akkor tudunk adni, ha kapunk is, az egyensúly fenntartása rendkívül fontos! Muszáj felnőtt társaságban is lennünk, és akár hasonlóan kisbabás anyukák társaságában tartózkodni, mert a felnőttekben már kifejlődött az együttérzés, az empátia ezen foka, ezt szavakba tudja önteni, ezáltal töltekezünk. Míg gyermekünktől nem várhatjuk el, hogy a mi problémáinkkal kelljen foglalkoznia és tanácsokat adnia nekünk, neki azzal kell törődnie, hogy gyerek lehessen.
Ha bűntudatot tapasztalunk, mert másra is vágyunk, ássunk le a mélyére és vizsgáljuk meg, miért önt el bennünket ez az érzés: kívülről jött inger miatt, családi minta az alapja, stb.? Az okok általában összetettek és érdemes kibogozni a szálakat, mert életünk más területeire is hat (vagy hatni fog) a gyökere. Ne szégyelljünk segítséget kérni szakembertől akkor sem, ha depresszióba estünk az egyensúly elvesztése végett. Fel kell tudni ismerni testünk-lelkünk jeleit, mely arra vezet rá, hogy törődjünk önmagunkkal is, ez az érzelmi tudatosság. Ez a töltekezés lehet olyan tevékenység, melyet egyedül hajtunk végre (pl. olvasás, forró fürdő illatos olajokkal), vagy olyan, mely csoportos foglakozás (pl. kismama jóga, baba-mama torna, baba-mama klubok). Az igazi feltöltődéshez mindkét típusú tevékenységre szükség van. Ha megadjuk magunknak ezt a fajta gondoskodást, azt fogjuk észrevenni, hogy otthon is jobban helytállunk, kiegyensúlyozottabbak és vidámabbak vagyunk, így a babánkkal együtt töltött idő is sokkal örömtelibb lesz, amit ő is ilyen pozitív, harmonikus viselkedéssel fog visszaadni. Hiszen, soha ne feledjük el, gyermekünk mindig tükröt tart elénk és visszatükrözi, hogyan is érezzük magunkat valójában!
Tehát válasszunk olyan tevékenységet, melyben igazán jól érezzük magunkat! Amíg babánk sűrűn szopizik, talán nehezebben képzelünk el külön programot, de ilyenkor is megoldható jó szervezéssel egy délutáni mozi vagy színház a párunkkal, és a babának is jó mintául szolgálhat szülei művelődése. Természetesen a több napos, hosszú elszakadást jelentő programok baba nélkül nem a legjobb választások 2-3 éves kor alatt, de ezek a kis lazítós, feltöltő programok az egész család javát szolgálják.
Mint minden másban, ebben a témában is arra buzdítom az édesanyákat, hogy hallgassanak a jeleikre, vegyék észre, mikor van itt az ideje egy kis elmozdulásnak, akár együtt,akár külön, de nyitottan állva a lehetőségek előtt.
Szeretettel várunk minden édesanyát és babáját Baba-mama klubunkban, melyet kisfiammal hoztunk létre!
Célja az érzelmi feltöltekezés és empátia biztosítása, tapasztalatcsere, kötetlen beszélgetés, a kötődő nevelés összetevőinek ismertetése. Minden alkalommal más izgalmas témával várjuk az anyukákat, míg gyermekeink játszhatnak egy jót.
Találkozóink havonta egy alkalommal kerülnek megrendezésre, a részvétel díjmentes!
Következő alkalom: 2010. december 3. 15:00 - 17:00 óráig.
Helyszín: Budapest IX. Üllői út.
Kérlek, jelentkezésed egy e-mailben jelezd felém a transzperszonalis@gmail.com címen!
